Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980)

Kanyar József: Népiskola Somogyban a XIX. század első felében (1806-1848)

Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek egybehangzóan állapították meg, hogy az eredményes népiskolai oktatás akadályai i. a tárgyi nehézségek, z. a tanulók nagy száma, 3. a rendetlen iskolalátogatás és 4. a köznép iskolaszemlélete és iskolalebecsülése voltak. A tanítók - noha a lelkipásztorok jobbkezei voltak, s az egyházak szolgái - változatlanul csekély jövedelemmel rendelkeztek. Alárendelt szerepükről még mindig találóan írta a Március Tizenötödike 1848. június 20-i száma: „Hazánkban nincs néposztály, mely nyomorúbb állásban lengene, mint a falusi néptanító, ezek többnyire mind a papok általi gőgös nyomástól görnyednek" ™ Még mindig sok volt közöttük a másodállású nótárius is, noha az egyházak és a községek felettesei egyaránt tisztában voltak azzal, „ha a mester egyszersmind jegyző is, az kibeszélhetetlen sok gonosznak kútforrása a nép oktatására nézve"/'

1 „Ahol valamivel értelmesebb a tanító - idézi Benkóczy Emil munkájára hivatkozással Szántó Imre Briedl Fidélt - az a község jegyzői teendőit is végzi, vagy gazda, pajtabíró az uraságnál. Két úrnak szolgál, tehát természetesen egyiknek sem tehet eleget; ha az iskolát járja, a gazdaság szenved. Éppen így van a jegyzői hivatallal is, mely nagyon lebilincseli a tanítót, úgy annyira, hogy az iskolában csak ritkán jelenhetik meg s így kénytelen segédjére bízni (ha van ilyen!) a nevelői munkát, ha pedig az sincs, sehogy sem megy a tanítás dolga, így a gyermek hétszámra nem is lát iskolát, de nem is láthat, mert tanítója a bíróval, a falu számadásaival, és a boros kancsóval vesződik.'"

0 A mellékkeresetek (a stólák 1/3-a, ostyasütés, kántorizálás, orgonálás, harangozás, árvaatyai hivatal ellátása, uradalmi szolgálatok, pajtabírák stb.) ellenére sem volt nagyobb a jövedelmük az évi 120-150 forintnál. Mindez még most is bizonyította, hogy megye és társadalom - sem a birtokos nemesség nemtörődömsége, sem a falu közönye - ekkor még nem látta be a tanítók fizetésemelésének a fontosságát. A segédtanítók fizetése pedig még csekélyebb volt. Bakonylászlón alig érte el a 20 forintot, mindezen felül egy szobát kapott és élelmezést munkájáért. A tanítók szorgalma és felelőssége azonban - ennek ellenére is - jelentősen megnövekedett. Minősítéseik között sokszor olvashattunk: szorgalmas, iparkodó, jóerkölcsű, tiszteletet adó, engedelmes, józan és példás életű tanítókról. Szellemi felkészültségük már több kívánnivalót hagyott maga után, hiszen még ezidőtájt is csak a felének volt tanítói képesítése, negyedrészének csak 4-5 „deákiskolája", a másik negyed pedig csak elemit végzett. A mesterképzőt nem végzetteket a gyakorlat tette alkalmassá a katedrára, ahonnét azonban csak „falusi módra" tudtak tanítani. Ezúttal is - márcsak a viszonyító paraméterek miatt - ránéztünk a plébániák és plébánosok könyvtárainak e korszakbeli állományára. Kurbély - mint fentebb is idéztük - 140 plébánián 7000 műre és 15 000 kötetre becsülte egyházmegyéje papságának a könyvállományát. Ezek a számok 1845/46-ra hatalmasat növekedtek, a ténylegesen számbavett 44 plébánián már 2687 művet és 4608 kötetet számoltak össze, a plébánosok könyvtáraiban pedig 3307 művet és 5671 kötetet. Év A plébániák száma A művek száma A kötetek száma 1815/17 140 (100,00%) 7000 (100,00%) 15000 (100,00%) 1845/46 44 (31,42%) 6094 (87,05%) 10279 (68,52%)