Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Magyar Kálmán: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról

15 5- Fenntartotta az apátságnak az Apáti nevű kis területet, a Bükkhegy alatt egy rétet, s a Berény jószágig terjedő „valamelyes” erdőt, a Nyest falu borkilencedét.

156. Mályusz: i. m. 1953., 163., 1442-ben a Somoghwar-i esküdtek Korozthos és Bakos Márton, 1451-ből „littere Joannis Chap ceterorumque iuratorum de Somoghwar szerepel). Molnár i. m. 1975. 226.) Fenntartással kell kezelnünk néhány megállapítást: „A korai központok más része alacsonyabb szinten rekedt meg, vagy város alatti színvonalra süllyedt, mint . . . Somogyvár” (Székely György: Várostörténeti problémák és régészet az Árpád-korban. Rég. Fűz. 11-14. Bp. 1971. 42.) A délvidéki mezővárosok többsége a „szerkezetileg inkább a falvakhoz állott közel”. Major Jenő: A kisvárosok kialakulása és sajátos helyzete a településhálózatban, Városépítés 1969 (4., 5.), valamint . .. Somogy jobbágysága erősen vonzódott a távoli nagyvárosok felé, ugyanakkor saját területükön városok egyáltalán nem, mezővárosok viszonylag csak jelentéktelenek léteztek. (Kubinyi i. m. 1972. 31.) Véleményünk szerint a várossá fejlődésnek a csírái Somogyvár esetében is megvoltak. Somogyvár mezőváros a XV. századig fejlődő tendenciát mutató egyházas és világi (hatalmi) főispáni központ.

157. A civitas szó a XII. század közepéig várat jelölt (Györffy György: Székesfehérvár feltűnése a történelmi forrásokban. Székesfehérvár Évszázadai 1. 1967. 19.). A cívis megnevezés a korai időben — az elsősorban katonai szolgálatot teljesítő — várjobbágyokra is vonatkozhatna .. . bár ezek nem az apát, hanem az ispán joghatósága alá tartoztak.

158. Civitas és villa is lehetett külön-külön. Erre jó példa Kismarton, ahol 1371-ben a régi falu mellett az új piaci település (város) megvolt. (Kubinyi i. m. 1971. 46.)

159. Bónis i. m. Kézirat 2—3. old.

160. OL. DL. 9652. és Békefi i. m. 1907. 200-201. 1410-ben még az apátsághoz tartozó Dob és Zabar praedium is elveszett. (Békefi i. m. 1907. 274. 1. j.) Dob és Zabar prae- diumot Müller (i. m. 1975. 57.) a vári hegytől É-ra, a patakvölgybe nyúló, Bestiának nevezett dombon, illetőleg a Makovistya dűlő végénél lévő törökkori település Árpádkori rétegével azonosítja. A Makovistya dűlőnél lévő törökkori települést Tótvárosnak tartja. Szerintünk Dob és Zabar-t a jelenlegi régészeti, illetőleg egyéb forrásadatok alapján nem tudjuk azonosítani. (Dob 1267-ben szerepel először PRT. X. 397-98.). Zabart 1410-ben, illetőleg 1411-ben említi Csánki (i. m. II. 1894. 657.) Tótváros Tós- városként szerepel 1534-ben Literátinál (i. m. 1693. 1/10.). Szerintünk ez az azonosítás téves, a Makovistya dűlő területe (a Szent György templommal) a középkori S: mogyvárhoz tartozott.

161. Somogyvár XVI. századi hanyatlásához nemcsak a földesúrváltozás és a bizonytalan állapotok (Török Bálint, Bakith Pál stb.) járultak hozzá. A Marczaliak és a Báthoriak uradalmi és főispáni székhelye nem véletlenül került át a XV. században a Velencébe vezető Dél-dunántúli út egyik csomópontjához, Babócsára. Somogyvár a kevésbé forgalmas Simontornya-Gyánt irányából vezető marhahajtó-útvonalnál (amelyhez So- mogyvárnál a Marcalin, Nagyszakácsin és Szentpálon keresztül érkező Fehérvár—zákányi útvonal is csatlakozott) feküdt. A XVI. századi útvonalat Szakály Ferenc rekonstruálta (i. m. 1973. 55-112.).

162. Sörös i. m. PRT XII/2. 150.

163. A currualis a Curtualis, Curtuelis romlott vagy rosszul másolt alakja s nem más, mint az apátság birtokában később is előforduló Körtvélyes (Potonytól keletre) 1350-ben a királyi csőszök egykori birtoka (Csánki i. m. MW. 368., Sörös i. m. PRT XII/2. 156.) Valószínű, hogy Keresztúr (Balaton) inkább a Szentborbástól DK-re fekvő Dráva- Keresztúrral azonosítható. (PRT. I. 324.).

164. Békefi i. m. 1907. 201., Csánki i. m. MW. 423. Valószínűleg a királytól kapta az apátság a régi udvarházas birtokot.

165. Csoknya (Csokonya) - Erdőcsokonya 1269-ben a királyi béresek lakhelye. A Mező- cső konya melletti Szentkirályi-puszta Szent István birtokának, jobbágyainak emléke. (Csánki i. m. MW. 368.)

166. Poss. Nyest. 1378-ban még az apátságé. 1426-ban a Lőrinc nevű plébánosa szerepel. (Békefi i. m. 1907. 105. és Csánki i. m. II. 1894. 632.). A nyest-tel való adózás emléke: Nyest-tel kapcsolatos helynév. „Somogy urai nyesttel adóztatták a Dráván túli részeken a Száva vidékig, illetőleg Zágrábig fennhatósága alá tartozó szlavón-tót nemzetségeket.” (Györffy i. m. 1977. 113., 333.) Ma Szólódhoz tartozik a Nyesthegy- puszta. (Csánki i. m. MW. 160.)

47