Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Függelék
családra nyerhetünk fontos ismereteket. Pl. megtudjuk, hogy 1499-ben Báthori György főispán Segesd mezővárosában tartotta székhelyét . . . Végsősoron az Árpád-kori és a középkori Somogy művelődés-, gazdaság- és birtoktörténetéhez szolgáltat ez a munka is nélkülözhetetlen forrásokat. Összegezve és lezárva a mondanivalóit megállapította, hogy a 9. és az azt megelőző évkönyv-kötetek forrásközlései nemcsak a régész, a kultúrhistorikus és más szakkutató számára nélkülözhetetlenek, hanem a somogyi honismereti kutatók, a helytörténészek és nem utolsó sorban a pedagógusok számára is alapvető jelentőségűek. Király I. Szabolcs, a Somogy megyei Tanács művelődésügyi osztályának főelőadója hozzászólásában - többek között - az alábbiakat mondotta: „Mezőgazdasági technikatörténeti kutatással foglalkozom. Erre 6-7 évvel ezelőtt, tanári munkám inspirált elsősorban, másodsorban az a tény, hogy a mezőgazdaságban végbemenő technikai forradalom a hagyományos erő- és munkagépeket kiszorította a termelésből, ezekből ma már egyre kevesebbet látni. A munkaeszközök ismerete pedig, különösen a gazdaságtörténetírók számára nélkülözhetetlen. Marx írja: ,,A munkaeszközök maradványai éppoly fontosak a letűnt társadalmi-gazdasági alakulatok megítélésében, mint a csontleletek felépítése a kihalt állatfajok szervezetének megismerése szempontjából. A gazdasági korszakokat nem az különbözteti meg, hogy mit, hanem, hogy hogyan, milyen munkaeszközökkel termeltek.” (Marx K. 1949. 194. o.) Kutatásom célja az volt, hogy a mezőgazdasági fejlődés egészébe ágyazva, konkrét tények alapján elemezzem a gépesítés szükségességét és lehetőségét a XIX. század gazdaságában. A technikai fejlődés kézzelfogható formában az egyes mezőgazdasági gépek szerkezeti elemeinek változásában, korszerűsödésében nyilvánult meg. Ennek a változásnak nyomon követése önmagában is újszerű feladat. A kutatás kezdetén az volt az elképzelésem, hogy a szántóföldi termelés gépesítésének fejlődését dolgozom fel Somogy megyében. Munkámban megpróbáltam - s erre Hanák Péter is felhívta figyelmünket a tavalyi levéltári napokon - a somogyi technikai fejlődést az országosba beágyazni, bizonyos fajta összehasonlítást végezni, hogy a múlt századi mező- gazdaságról alkotott képet hitelesebbé, teljesebbé tegyem. A kutatás során jelentős meny- nyiségű levéltári forrást dolgoztam fel. Jól tudtam hasznosítani a német, az angol s az amerikai múzeumokból beszerzett technikatörténeti anyagokat is. Sok fontos adatot merítettem a korabeli szakfolyóiratokból is (pl. Gazdasági Tudósítások, Honi s külföldi gazda, Gazdasági Lapok, Köztelek, Gazdasági Mérnök, Mezőgazda- sági Szemle stb.); a szakkönyvekből (pl. Melegh Béla, H. Ditz, Korizmics L., Török J., Hum- melauer, Balassa F., ifj. Sporzon P., Wenczel G., Keleti K., Mclhárd Gy., ifj. Széchenyi I., Csorba J., Sevin H. stb. munkáiból), s nélkülözhetetlen forrásom volt az Agrártörténeti Szemle. A források jelentős részét a Somogy megyei Levéltárban s a megyei könyvtárban - főleg könyvtárközi kölcsönzéssel - be tudtam szerezni.” Marek Jáftos, a Táncsics Gimnázium tanára beszámolt - Stier Miklós előadásához kötődvén - a helytörténeti kutatómunka és az oktatásban dolgozó tanárok kapcsolatáról. Reőtby Ferenc, a balatonszemesi általános iskola tanára hozzászólásában nyomatékosán hangoztatta, hogy nincs igazi történelemtanítás helytörténeti ismeretek nélkül. A helytörténeti ismeretek bővítése érdekében a tanároknak kutató napokat kellene biztosítani! Hangsúlyozta hozzászólásának lezárásaként azt is, hogy hasznos lenne, ha az illetékesek (tanácsok, BIB stb.) megkérdeznék a helytörténetet kutatók véleményét a tájat érintő kérdésekről. Miklós Endre, a Táncsics Gimnázium szakfelügyelő tanára, az Évkönyv bevezető tanulmányához és a vitaindító előadáshoz szólt hozzá, elemezvén a kezdő helytörténeti kutatók nehézségeit. A tanulmányt és az azt kiegészítő előadást örömmel üdvözölvén, sürgette a módszertani kézikönyv mielőbbi megjelentetését. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója a Levéltári Évkönyv azon tanulmányainak az eredményeit érintette, amelyek a nagyobb területi egységek történetével foglalkoztak. Nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy a regionalizmus elvének az érvényesülése a helytörténeti kutatásokban már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy kívánatos e téren a régióban lévő dél-dunántúli megyék helytörténeti kutatásainak az integrálása. Gál József marcali tanár, a helytörténetírás módszertani problémáival foglalkozó tanulmány és előadás alapján megállapította, hogy az a pedagógus helytörténeti kutatók részére igen magas mércét állított fel. A pedagógusok zöme - állapította meg hozzászólásában - szívesen méri képességeit ehhez az igényhez, a feltételek intézményes megteremtése nélkül azonban mindez irreális vállalkozásnak tűnik. Pedig a kutatómunkával együttjáró társadalmi 473
