Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Függelék

haszon mindenkor növeli az oktató munka hatékonyságát. Hozzászólásában javasolta, hogy a kisebb helységek helytörténeti igényeit (órakezdvezménnyel, szabadnappal, költségkeretbei) néhány fős helytörténész-kutatócsoport oldhatná meg, aminek következtében a munkamegosztás és az integráció alaposabbá, a munka elmélyültebbé válhatna, s a helytörténet sörsa. a helytörténész sorsától is elválasztódhatna.

Szili Ferenc levéltáros, a Megyei Levéltár feudáliskori, Andrássy Antal főlevéltáros, a kapitalista-kori és Takács Éva levéltáros a szocialista-kori fondok helytörténeti hasznosításáról beszéltek hozzászólásaikban. Külön színfoltja volt Szollár Annának, a Pártarchivum vezetőjének a felszólalása, aki a nem nyilvános jellegű pártarchivumokban lévő források kutatási lehetőségeire hívta fel a figyelmet.

Stier Miklós válaszában három gondolat köré csoportosította mondanivalóját. Először az Évkönyv jellegéről, értékeléséről szólt. „Úgy érzem - mondotta, a felszólalók ennek az évkönyvnek minden pozitívumát, jellegzetességét, szerkesztési ötletességét, magas színvonalát a kötet egészéről és az egyes cikkekkel kapcsolatban, lényegében elmondták. Ezekkel teljes mértékben egyetértek. Kívánom, hogy a Levéltári Évkönyv (Somogy megye múltjából) szerkesztősége továbbra is hasonló, színvonalas munkát végezzen.”

A második gondolat a módszertan és a történeti feldolgozások kérdése volt. „Engedjék meg. hogy azzal folytassam, amivel a mai előadást kezdtem. Azt szokták mondani, hogy az foglalkozik módszertani, pláne elvi-módszertani kérdésekkel, aki nem tud történetet írni. Ez a konferencia - különösen a hozzászóló helytörténészek által felvetett gazdag problematika és benne sürgető igényeik jelzése - is arról győzött meg engem, hogy valóban szükség van módszertani kézikönyvre. Jelen megbeszélésünk egyik legfőbb tanulsága azonban éppen az, hogy a helytörténet elmélet-módszertani kérdéseivel csak akkor lehet igazán eredményesen fogalkozni, ha foglalkozunk magával a helytörténettel, ha kutatunk is és írunk is hely- történeti munkákat. írni kell a helytörténetet, és színvonalas helytörténetet kell írni. Akkor számos ponton újabb és újabb gondolatok, ötletek fogalmazódhatnak meg elméleti szinten is.

A harmadik dolog, amiről beszélni szeretnék az az, hogy mennyire egymásra utalt a helytörténet és az országos történet. Kétségtelen tény, hogy Magyarországon a helytörténet- írás - reneszánszát élve - felvirágzott, rendkívül sok helytörténeti munka születik. Valóban hiányzik azonban bizonyos tervszerűség, mint azt a Pécsi Levéltár igazgatója említette. Csak örömmel lehet üdvözölni ezt a felismerést, hiszen egy régió történetének komplex feldolgozásához nélkülözhetetlen a tematika helytörténészek közötti tervszerű felosztása. Hangsúlyozom: nem a terület felosztása vezet igazán hatékony, eredményes munkához, hanem a régió minden területén jelentkező történeti problematika megosztása. Hiszem, hogy a dél-dunántúli történészek kooperációja jelentős eredményeket érhetne el és példamutató lenne országos viszonylatban is.

Helytörténet és országos történet egymásra utaltságának jegyében a vitában elhangzottak között egyetlen mondat ellen szeretnék tiltakozni: nincsen lent és fent! Nincs fönti történetírás és lenti történetírás. Történettudomány van, amelynek egyik sajátos szakága - ha úgy tetszik: egyik válfaja - a helytörténet. Helytörténetet és országos történetet író kollégák vannak, munkában egymásra utaltak, eredményeik függnek egymás eredményeitől. Hogy ez az együttműködés a jövőben még virágzóbb legyen, ehhez kívánok alkotó kedvet, eredményes kutató, feltáró, feldolgozó munkát.”

Az Iskola és levéltár c. kiadványsorozat vitája két szekcióban zajlott le. A középiskolai kiadványok pedagógiai hasznosíthatóságáról Miklós Endre szakfelügyelő beszélt. Bevezetőjében megállapította, hogy a kiadványsorozat a nevelők jogos kérése nyomán született meg. Megyénkben - szerencsés körülmények és adottságok folytán - kiépülőben van az iskola és a levéltár szoros kapcsolata. Az intézményszerű kapcsolatok segítője a Megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet.

474