Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Tilkovszky Lóránt: A magyarországi német mozgalom válságának a kivontakozása (1930-1932)
ténő propagálása, s a bizonyos magyarországi németlakta területek iránti alig leplezett aspirációk, annál is inkább nyugtalanítók voltak, mert a magyarországi németség körében kialakult egy olyan irányzat, amely a német népközösségi gondolatba való bekapcsolódással, a külföldi németséggel foglalkozó németországi nagybefolyású társadalmi szervezetek, a német sajtó, sőt a német birodalom hivatalos diplomáciája támogatását igényelte nemzetiségi követeléseiért indított harcához. Ilyen körülmények közt ment végbe - az 1918-1919 évi forradalmakat közvetlenül követő rövid átmeneti szakasz után - 1921-1924 közt a konszolidálódó ellenforradalmi rendszer nemzetiségpolitikájának kialakulása. A weimari Németország szükségesnek ítélte a külső nyomás változatos eszközeinek alkalmazását a német kisebbségi törekvésekkel szembeni ellenállás leküzdésére. A Bethlen-kormány által 1923-ban kiadott kisebbségi iskolarendelet, és az 1924-ben engedélyezett német kultúregyesület (Volksbildungsverein) a kompromisszum erős jegyeit viselték, s a jövő nyitott kérdése volt, hogy végrehajtásában, illetve működésében milyen tendenciák fognák meghatározóvá válni. A magyarországi nemzetiségpolitikai küzdelmek 1924-1929 közti szakaszában Németország 1921 óta tapasztalható befolyása tovább érvényesült, és a magyarországi németség Bleyer-félc irányzata részére 'nyújtott nyílt erkölcsi és titkos anyagi támogatásának köre kibővült. A német diplomácia álláspontjának megfelelően a nemzetiségpolitikai vonatkozásban tett sürgető fellépések nem mehettek a magyar kormánnyal s személy szerint Bethlennel való jó viszony rovására; ebben az értelemben igyekeztek hatni a német sajtóra, a magyarországi németséggel foglalkozó nemhivatalos szervezetekre, s nem utolsó sorban magára Jakob Bleyerre, Guido Gündisohre, a magyarországi német nacionalista mozgalom vezetőire - váltakozó sikerrel. Igen vontatottan és korlátozottan bár, de mutatkoztak bizonyos eredmények az iskolaügyek rendezésében, a német kultúregyesület szervezkedése útjában álló akadályok elhárulásában, Bleyer'nek a parlamentbe való visszakerülésében. Tapasztalható volt ugyanakkor a magyar kormány részéről az erőfeszítés a külső beavatkozás elhárítására, a bleyeri irányzat valamiféle ellensúlyozására a magyarországi német mozgalomban - s mutatkoztak Bethlen magatartása megmerevedésének bizonyos jelei is, főleg nemzetiségi agitátorok németországi ösztöndíjak felhasználásával megindult kiképzése, és Magyarországra utazó német diákok propaganda-tevékenysége miatt. Az ellenzék egyre inkább német veszélyről kezdett beszélni, keleti német expanzióról, amelynek a bleyeri irányzat belső tartaléka, segédcsapata lehet. Az a körülmény, hogy a hazai nemzetiségpolitikai engedmények ellenértékéként tekintett német kisebbségi együttműködés a kisantant-országok magyar kisebbségi politikájával mind ez ideig 'nem valósult meg, Bethlen nemzetiségpolitikájának egyoldalúsággal és értelmetlenséggel vádolásához, az asszimiláció nyílt követeléséhez vezetett. Mindezek szinte előre jelezték, hogy az ún. válságévek a nemzetiség- politikai küzdelmek szempontjából is válságos esztendők lesznek. A gazdasági és belpolitikai problémákkal küszködő magyar kormányzatnak fokozott figyelemmel kell lennie a hazai németségre, amelynek kifelé orientálódó naciohalista irányzata - a vezetésben mutatkozó belső meghasonlás ellenére - egyre növekvő veszélyt jelent.* Hans Schoen, budapesti német követ 1930. február 15-i jelentése a németmagyar viszonyt terhelő körülményeket vizsgálva, a magyar nemzeti sajtóra 404
