Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)

A cukoriparban alkalmazott munkások száma stabilizálódott, általában tíz-tizenegyezer fő volt az évi átlag. A nők részesedési aránya abszojut és rela­tív értelemben is csökkent, az 1929-30-as üzemévben hozzávetőlegesen az össz- munkáslétszámnak csak 1/7-ét tette ki. A gyárak ilyen szintű korszerűsítése sem tette lehetővé a nők 'nagyobb arányú alkalmazását, de a korszakon végighúzódó lappangó és nyílt munkanélküliség sem adott alkalmat a női munkaerő fokozot­tabb igénybevételére. A vizsgált korszakban a kaposvári cukorgyár szerepe és je­lentősége - az iparágon belül - megnövekedett, részint abból adódóan, hogy Trianon után 12-13 cukorgyár maradt csak az ország területén, de ehhez hozzá­járult még az 1929. és az 1930. évi rekonstrukció is. A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy a cukoripar válságperiódusai és ha­tásai a kaposvári cukorgyárra miként hatottak, illetőleg az országos jelenségek­től eltérően, milyen speciális nehézségekkel kellett, a gyár vezetőinek megbirkóz- niok. A 13. sz. táblázatból láthatjuk, hogy a háborúk és a forradalmak idősza­kában a gyár korszerűsítésének a feltételei hiányoztak.88 A gőzgépek száma és a rendelkezésre álló lóerő tekintetébe’n 1914. és 1919. között nem történt szinte semmi változás. A kaposvári cukorgyárban - alapításától kezdve - munkaerő- hiány nem fordult elő, a gyár vezetői a kampányokban szükséges munkásokat vi­szonylag könnyen biztosították. Az ipartalan Kaposvár növekvő munkerő piaca, valamint Délkelet-Dúnántúl - érintett három megyéjének - túlnépesedett falvai és pusztái mindenkor biztosították a gyár munkaerőszükségletét. A háború azon­ban éppen ezt a forrást apasztotta el, olyan helyzetet idézett elő, amely a gyár vezetőit is váratlanul érte. Nem csupán a munkáslétszám csökkenésével kellett szembenézniük, hanem annak minőségi visszaesésével is. A mennyiségi és minő­ségi visszaesés a kampányokban és a kampányokon kívül egyaránt kimutatható. A gyár a kampányokban foglalkoztatott férfi munkásoknak 50%-át elvesztette. A női munkaerő magas létszáma nyilvánvalóan ezzel függött össze, velük pró­bálták pótolni a katonai szolgálatot teljesítő munkásokat. A hadifoglyok töme­ges alkalmaztatása is — 1916-tól - általánossá vált, így a szakképzetlen, a répa feldolgozásában és a cukorgyártásban járatlan munkások álltak csak a gyár ren­delkezésére. A munkáshiány elsősorban a kampányok időszakában érződött leg­inkább, de az előkészületi és a karbantartási munkálatokat sem tudták kellő­képpen elvégezni. A feldolgozott répa mennyisége még az országos átlagnál is rosszabb képet mutatott, az 1919/20-as évben pedig szinte a minimumra reduká­lódott. A kérdés az, hogy a kaposvári cukorgyár e válsághelyzetből hogyan ta­lálta meg a kiutat, a cukorgyár korszerűsítésével fel tudott-e zárkózni a techni­kailag magasabb szinten álló gyárakhoz? E kérdésre az alábbiakban kívánjuk vá­laszunkat röviden összegezni. A kaposvári cukorgyárban előállított cukor minő­ségét a Cukorgyárosok Országos Egyesülete már a háború előtt is több ízben ki­fogásolta, főleg a külföldi vevők miatt, akik a nemzetközi piacokon a jobb ter­mékek beszerzésére törekedtek. A kaposvári cukornak azonban ’nemcsak export elhelyezési nehézségei voltak, hanem a növekvő konkurencia következtében a hazai piacon is egyre nehezebben lehetett eladni - a minőségileg kifogásolható - termékeket. A háború tartama alatt e kérdés átmenetileg ugyan lekerült a ’napirend­ről, mivel a cukorhiány következtében a gyengébb minőségű cukrot is tudták ér­tékesíteni. 1920-tól a cukorgyár szabadforgalma, valamint a jó minőségű cseh 388

Next

/
Thumbnails
Contents