Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar Rt kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1914-1929). (Harmadik rész)
A Cuíkorgyárosok Országos Egyesülete egy évvel később hozott határozata alapján a valorizált pénzjuttatást valamennyi cukorgyárba bevezette.’"' A valorizáció búzaértékben történt, hiszen ezekben az években a répa árát a búzaár alapján számították ki, a hosszúlejáratú kölcsönöket is ennek alapján adták és a kamatokat is ennek megfelelően számították ki. 1924-ben a termelők kataszteri holdanként három mázsa búza árának megfelelő termelési előlegben részesültek.55 A pénz stabilizálását követően a gyár vezetői felismerték e módszer veszélyeit, ugyanis az emelkedő és egyben hullámzó búzaárak mellett sokkal több kockázatot kellett vállaniok. Ezért a kaposvári cukorgyárban csak a szerződés szerint biztosított holdankénti három mázsa búza értékének megfelelő előleget valorizáltak, az ezen felüli előleget és a részfizetéseket pedig papírkoronában adták. Az ebből adódó viták így is napirenden voltak, miként azt a fentiekben is említettük, a búzaárak kedvezőtlen alakulása esetében, a termelők tiltakoztak a gyár követelései ellen. A cukorgyár vezetői a húszas évek második felében a stabilizációt követően, e téren is szigorításokat vezettek be, most már ellenőrizhették azt is, hogy az uradalmakban folyósított előlegeket valóban a célnak megfelelően a napszámbérek kifizetésére használják-e fel. Az 1929-es év elején a pénzügyi és a gazdasági válság előjelei már megmutatkoztak, az igazgatóság nem véletlenül utasította a kaposvári cukorgyár vezetőit, hogy „a szerződésszerű előlegnél többet még t magasabb kamat megtérítése ellenében sem utaljanak ki senkinek.”56 Ugyanis a 9-9,5% kamat sem fedezte a vállalat önköltségét. A mezőgazdasági vasutak építése A mezőgazdasági vasutak építése is összefüggött a mezőgazdasági ipar létrejöttével. A mezőgazdasági ipar a termékek gyors, olcsó és tömeges szállítását igényelte, egyre inkább átadta helyét a korszerűbb technikának. A gazdasági vasutak kiépítését, sürgették az első világháborús tapasztalatok is, amikor az igaerő megcsappanása súlyos szállítási gondokat idézett elő, meg a termelési költségeket is jelentősen növelte. A nagybirtok-üzemek infrastruktúrájának a korszerűsítése azonban rendkívül tőkeigényes volt. A cukorgyárak a kölcsönös érdekeket figyelembe véve, hosszúlejáratú kölcsönökkel támogatták a nagybirtok-üzemek ez irányú törekvéseit. Felismerték, hogy elmúltak már azok az idők, amikor a termelők még vállalkoztak arra, hogy 8-10 km távolságra is szállítottak répát. A MIR béruradalomban kiépülő gazdasági vasúti hálózat szinte ösztönözte az uradalmakat és a nagybérleteket saját gazdasági vasútjaiik kiépítésére. A kisparaszti gazdaságok ugyancsak érdeklődéssel figyelték e munkálatokat és ha önálló vállakózásokba - tőkehiány miatt - nem is kezdhettek, az uradalmak vasútjait mindenféleképpen szerették volna igénybe venni, természetesen megfelelő használati díj ellenében. Erre volt is lehetőségük, mivel a nagybirtokosok és a bérlők - évtizedekre eladósodva - ezekkel a bevételekkel valamelyest köny- nyíthettek helyzetükön. A MIR béruradalom e tekintetben is példát mutatva, gazdasági vasútjain négyféle szállítást bonyolított le.57 a) Kaposvár és a különböző kerületek közötti áruszállítást, amely a cukorgyárból kiindulva érintette Toponár, Zaranypuszta, Répáspuszta, Aszaló, Kaposfüred, Rácegrés, Magyaregres és a Galabos pusztai gazdaságokat, b) a kerületek egymásközti, c) a kerületeken be
