Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Magyar Kálmán: Somogyvár ispánsági- és megyeközpontról

A polgárok tartozásait különleges engedményként elengedte. Azzal a kikötéssel, hogy a civisek, a hospesek az apátság templomát rekonciliálni, azaz újraszenteltetni kötelesek. Az egyezség, a szinte városi (mezővárosi) szervezettel rendelkező hospes-polgárok között zajlott le, amely azt bizonyította, hogy ,,a külkereskedelem szempontjából közömbös mezővárosok közül főképpen az Árpádkorban már városcsírát magukban hordó telepek - mint az egykori ispánsági székhelyet alkotó Somogyvár - rendelkeznek a legfejlettebb városi szervezettel.156 A városi (falu) polgárai sikerrel szálltak szembe jogaikért a kisebb hatalmú földesúrral, a somogyvári apáttal.”

A polgárok megnevezése is a városi szervezetet sejteti: civibus seu hospitibus de Somogyvár, a „in civitate seu opido castri Symidiensi” megjelölés civi- tatis-ként, illetőleg oppidiumként tünteti fel Somogyvárt. (Ez világos, hiszen a civitas szó a 12. századtól a vár mellett, kialakult városra vonatkozik.137) Amit félreérthetetlenné tesz az oppidum megjelölés is. Ugyanakkor 1230-ban, illetőleg 1366-1397 között mégis többízben a Somoguar villa (falu) megjelölés is szerepel.

Véleményünk szerint a forrásokban szereplő város és falu ellentmondás, úgy oldható fel, ha Somogyvár esetében, a vár civitas-át, illetőleg a falu települését külön-külön is feltételezzük. A civitas a vendégek, a vár alatt (a Váralján) lévő települését, míg a villa, az in villa magna az apátság mögött, a Szt. Apoliná- ris templom közelében lévő (a mai Somogyvár templomát, az iskola környékét is érintő) hosszanti - véleményünk szerint — útmenti falutelepülésre vonatkoztatható (4-5. rajz).

A hosszanti település nyugati végén, a monostor közelében a Szt. Apoli- náris templom, míg a délkeleti végén a Szt. György templom állhatott. A Szt. György egyház méllett (a Somogyvámos felé futó középkori útnál) találhattuk - a kortói királyi udvarház nyomán kialakult - veszprémi püspökségi földet (5. rajz).

Nehezen bizonyítható, de szerintünk a 14. században a civitast (a subur- biumot), a Váralja települést és a „nagy falut” ezért jelölték kétféleképpen.158 A hospesek (vagy civisek) sem véletlen, hogy a lakóhelyükhöz legközelebb eső vár alatti malmot, illetőleg az ugyancsak a vár alatt lévő kaszálót bérelték. Az 1378-ban oklevél két kereskedőt is említett, ami azt bizonyítja, hogy a vásároshely közelében élhetett a kézműves, illetőleg a kereskedő réteg. S ennek a településnek a temploma (kápolnája) szerepelhet 1210-ben „capella beati Petri in oppido Symigiensi”-tként (5. rajz).

S az is kideríthető, hogy amíg az apátság jövedelme a 15. század második felére a réginek 1/5-e azaz 30 márka lesz, addig ugyanebben az időben igen gazdag hospesekről tudunk.159 Az ötvös (aurifaber) Benedek, valamint más hospesek szerepelnek a sáfár (institor) Lukács somogyvári hospes végrendelkezésénél. Lukács „a hirtokán lakó vértestvérének a nagy (magnus) Gergelynek 3 aranyforintot hagyott. Ezen kívül sokféle, főiképpen szerzett, vásárolt javairól is tudunk: a Szt. Egyed utcában fekvő házairól, vásárolt és zálogos szőlőiről, szántóföldjeiről, lovairól, marháiról, készpénzéről, ezüstjéről. . . borairól, árucikkeiről és „bármilyen” jószágairól. Lukács sáfár — többiekhez hasonlóan - igen gazdag lehetett.

Ugyanakkor a monostor apátjának - jövedelmével együtt a földesúri joga is csökkent. Hiszen 1410-ben Zsigmoínd az apátság városát, Somogyvárt a Marczaliaknak adja. Tamás apát Szt. László oklevelével, V. István kiváltság34