Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén
Összesítve a létszámot a nemzeti hadsereg hadrendje alapján 1919. október 15-én Somogybán állomásozott: 553 tiszt, 8377 főnyi altiszt és legénység, amely 4447 puskával, 130 géppuskával, 6 ágyúval, 8 páncél-kocsival, 313 lóval és 103 járművel rendelkezett. Valamennyi nagyobb vasúti csomópontot, állomást ellenőrzés alatt tartottak és szeptember első hetétől megkezdődött a hírszerző szolgálat kiépítése is. A vidéki hírszerző csapatok feladata nemcsak az ellenséges erő felderítése, hanem a civil lakosság hangulatáról, a munkásság, sőt a zsidóvallásúak hangulatáról is kellett felderítést végezni.205 A menekülő, bujkáló kommunisták felderítése mellett, a baranyai megszállt területekről való elrablás segítése is feladatként állott. Az egyre hatalmasabb fegyveres erő árnyékában a helyi földbirtokosok és a burzsoázia leszámolt a proletárdiktatúra résztvevőivel, vezetőivel. Az akkori Somogybán a meggyilkolt mártírok számát megközelítőleg 400-450 főben számolhatjuk, akiknek egyötödét ismérjük. A menekülő, leszerelt vöröskatonák, a volt internacionalisták jelentős részét a demarkációs vonalon meggyilkolták. Csak Németiad környékén száznál több volt vöröskatonát gyilkoltak meg a „kisgazda polgárőrök” és a karhatalmi esendőrkülö'nítmények. Prónay páncélvonatában elégetett vöröskatonák és munkástanáos-tagok száma is ötven körül lehet. Csak Siófok környékén, az akkori Veszprém megyéhez tartozó területen a meggyilkoltak száma megközelítette az 570 főt, hivatkozott Göndör Ferenc egy volt zászlóaljparancsnok értesülésére.206 A földbirtokosok, az ellenforradalmár polgárság besúgása, hívása nyomán érkező tiszti különítmények kegyetlénül gyilkolták le a magyar proletariátus és értelmiség legjobbjait. Dózsa óta nem folyt a nagybirtokosok részéről ilyen kegyetlen gyilkoló hadjárat a forradalmárok ellen. A földjüket, birtokukat visz- szaszerző nagybirtokosok, a gentry, a hivatalnoki és a tiszti kasztból kikerült különítményesekkel végeztették el a hóhérmunkát. A korábbi hatalmi rendszerben alsó vagy középfokon elhelyezkedő különítményesek, vállalkoztak a bosz- szúhadjáratra. A különítményesek, de a hadseregben, a csendőrségben is szolgáló tisztek jelentős része, mintegy egyharmada, az ún. „elszakított területekről” való volt. Ezek nacionalista, fajgyűlölő alapállása közismert volt és a megfelelően irányított propaganda hatására, helyzetük, egzisztenciájuk rosszabbodását a forradalomra, a munkásságra és a zsidókra hárították. A magyar fasizmus ideológiai csíráját 1919 késő 'nyarán és őszén, többek között így alapozták meg. A bosszúhadjárat, a nyílt fasiszta terror elsősorban a forradalmárok, a kommunisták, a munkásság és az agrárpröletárok ellen irányult. A hat évtized távlatából fennmaradt források szerint a meggyilkolt és névszerint ismert mártírok foglalkozása - az összesnek egyötöde - a következő volt: iparosmester 11, iparossegéd 8, agrárproletár-napszámos 9, földműves 6, ügyvéd-jogász 6, gazdatiszt 4, tanító 4, magántisztviselő 4, vasutas 4, nyomdász 3, állami tisztviselő, bányász, könyvelő, utazó 2-2 fő, matróz, rendőr, orvos, segédmunkás, diák, főiskolai hallgató, pap, bíró, technikus, matróz, földbirtokos, háztartásbeli: 1-1 fő. Csak vöröskatonaként volt ismert 31 fő. Az ellenforradalom terrorját a dolgozók ellen a bebörtönzött foglyok foglalkozásából is követhetjük. A börtöntörzskönyv, illetve azt kiegészítve az iratok alapján, a kaposvári törvényszék foglyaként 1919-be’n, 488 kommunistának sikerült a nevét azonosítani. Többségüket a csendőrség, rendőrség, illetve a hadsereg különféle alakulatai tartóztatta le feljelentés, illetve besúgás alapján. 345
