Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 őszén

Foglalkozásukat 22 fő kivételével - azaz az összesnek csak 45%-át nem - sikerült azonosítanom. A 488 Kaposváron letartóztatott, illetve őrzött fogoly a következő foglalkozású volt: iparosmester: 98 fő (20,1%), iparossegéd: 83 fő (17,0%), földműves: 58 fő (rí,9%), gazdasági cseléd: 22 fő (4,5%), kereskedősegéd: 22 fő (4,5%), ismeretlen foglalkozású: 22 fő (4,5%), 'napszámos: 19 fő (3,9%), tanító és tanár: 18 fő (3,8%), magántisztviselő: 18 fő (3,8%), uradalmi belső cseléd: 13 fő (2,7%), gyári munkás: 10 fő (2,1%), ügyvéd és bíró: 10 fő (2,1%), főiskolai hallgató: 10 fő (2,1%), állami tisztviselő: 8 fő (1,6%), vasutas segédtiszt: 8 fő (1,6%), kereskedő: 8 fő (1,6%), rendőr, csendőr, hivatásos katona: 8 fő (1,6%), pincér: 7 fő (1,4%), községi jegyző: 5 fő (1,0%), földmunkás: 5 fő (1,0%), szakszervezeti, pártalkalmazott: 5 fő (1,0%), gazdatiszt: 4 fő (0,8%), cselédnő, takarítónő: 4 fő (0,8%), kocsmáros, mozitulaj donos: 3 fő (0,6%), ügynök: 3 fő (0,6%), technikus: 2 fő (0,4%), laboráns: gyógyszerész: 2 fő (0,4%) és végül orvos: 1 fő (0,2%).

A katonai terrort, amely szeptember közepéig a fizikai megsemmisítés gyakorlatát is intézményesítette, a fővezérség augusztus végétől politikai propagandával bővítette. A lélektani terror, a megfélemlítés szintén egyik eszköze volt az ellenforradalmi restaurációnak. „Irányelvek a katonai politikai propaganda számára”, 1919. augusztus 22-i keltezéssel kiadott fővezérségi 14 oldalas füze- tecskében előírták, hogy a nemzeti zászló kitűzése után a „ . .. vöröszászlót és a községben található kommunista iratokat a járőr a nép jelenlétében elégeti, hym- nust elénekli a néppel. Név szerint kipellengérezi mindazokat, akik magukat a vörös uralom bérencéül odaadták . . . okvetlenül ellenőrzi, hogy a vörös uralomnak nincsenek-e a községben bárminemű tekintetben maradmányai. . . szóval mindent elkövetnek, ami a népnek felvilágosítását, a szervezés előmozdítását célozza, az ő megjelenésük adja meg azt az energikus lökést, amely a községet a helyes vágányokra hozza és további helyes munkára irányítja. A propaganda járőr tehát egyrészt lelkesít, megnyer és másrészt ellenőriz, és ha kell bünteti”™

A katonai terrort követte 1919 őszén az ellenforradalom közigazgatási, kormánybiztosi intézkedéseinek sorozata. Erről írt Kanyar József, a Levéltári Szemle 1965-ös évfolyamában.208 A tanulmány ismeretében megállapíthatjuk, hogy az ellenforradalmi restauráció első periódusában a nyílt katonai terrort a nagy- birtokosok, tőkések érdekében végezték a különítményesek és a hadsereg. A tisztogató gyilkos munkához kevés kivétellel a megyei közigazgatás asszisztált. Akinek kifogásai, kételyei támadtak az a legjobb esetben félreállt, vagy félreállították. Gaál Gaszton kormánybiztossága már erre, a tiszti különítmények által megfélemlített és a gyilkosságok árnyékában megrettent Somogyra telepedett.

Néhány hónap elteltével 1920 elején, elsőként a kaposvári ipari munkásság talált magára és megkezdte újból szervezeteinek a kiépítését. Másfél év sem múlott el a Tanácsköztársaság megdöntésétől, amikor a katonai hírszerző tiszt 1920 decemberében ismételten a következőket kénytele'n volt megállapítani:200 „Kaposvár város lakosságának harminc százalékát a munkásság teszi ki, melynek egyharmad része vasúti és gyári munkás. Kétségtelen, hogy a munkásság zöme ma is az internacionális szocializmus, illetve a kommunizmus felé hajlik.”

346