Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
ja jobban, mint az az adat, amely szerint 1910-ben a nagyvállalatok sorában a ruházati iparnak mindössze 10 üzeme volt Dél-Dunántúlon 396 munkással! A következő iparágban: a papíriparban (amelyhez általában a könyvkötészetet is sorolták) kezdettől nagyon kevesen dolgoztak. 1876-ban Dél-Dunán- túl egész területén 74 fő volt ennek az iparágnak munkása (s közülük is 23 ta- nonc), ami az ipari munkások 0,2%-át jelentette mindössze. 1910-re számuk 120- ra nőtt, de arányuk a munkáslétszám alapján összeállított iparszerkezetben 0,1%- ra csökkent. Ugyanebben az esztendőben azonban már a területen volt ennek az iparágnak egy gyárüzeme is: Mohácson a Papírdobozgyár, amelyet 61 munkással jegyeztek fel a gyáripari statisztikában. Érdemes viszont felfigyelnünk arra, hogy az ugyanebben az esztendőben felvett nagyvállalati statisztikában ez a gyár mindössze 52 alkalmazottal szerepel.56 1914-ben a Mohácsi Doboz- és Faáru- gyár Rt. cégnek 150 munkás és 16 LE-s géppark szerepel a neve mellett a címtárban. Készítményei: gyógyszerészeti és kereskedelmi dobozok, papirosáruk és nyomtatványok voltak. Hatósugara átnyúlt a határon, termékei délen is keresett cikkek voltak. Ezzel az iparággal egybevontan tárgyalja az 1906. évi gyáripari felmérés a sokszorosító ipart. Ezzel az összevonással ez a két iparág Baranya megyében összesen 270000 K értéket állított elő, és 93 munkást foglalkoztatott, Somogy és Tolna megyékben 100-100 000 K volt az ehhez az iparághoz tartozó gyári jellegű üzemek termelésének értéke, az első megyében 34, Tolnában pedig 35 munkást tüntet fel a statisztika. Zala megyében 43 munkás 140 000 K termelési értéket állított elő a papíros-nyomdaiparban. Eszerint e két iparág termelési értéke 1906-ban az országosan megtermelt értéknek 0,8%-a volt. A nyomdaipar, melyet ekkor még „sokszorosító ipar” néven említenek - 1876-ban még csak 95 ipari keresőt számlált a négy megyében, s közülük 13 volt az önálló vállalkozó. Ez az iparág az ipari keresők 0,3%-át adta. 1910-ben számuk 675 főre nőtt, s az ipari munkások 0,8%-a volt a nyomdaipar dolgozója. Az 1910. évi gyáripari statisztika összesen 7 nyomdát mutatott ki, 269 munkással. (Ezen a területen a gyári munkások 2,7%-a volt nyomdász.) 19x4- ben a címtárban már 10 nyomda szerepel: Pécsett 5, Somogybán 2, Tolna megyében i és Zala megyében 2. Az azokban alkalmazott munkások száma 435— 445, s a gépek összteljesítménye 82 LE. A legjelentősebb üzem a Tolna megyei Molnár-féle nyomdai műintézet és szab. íróaljzatgyár rt. szekszárdi üzeme volt, amely ekkor 150 munkást és 25 LE-s gépparkot tüntetett fel. A készítmények között a különböző naptárak mellett íróaljzat is szerepel a nyomdai munkákon kívül. A területen lévő nyomdák jelentős része könyvkötészettel is foglalkozott. (V. táblázat.) Ez az iparág is a tudományos forradalomnak: a rotációs gép feltalálásának köszönhette átalakulását, bővülését, terjedését, de ugyanakkor gyári jellegűvé válását is. A szükséglet is nagyon megnőtt, a városi lakosság tájékozódási igénye révén megszaporodó helyi újságok megkívánták a nyomdák számának növekedését és erősödését is. Az országnak és területünknek egyik legfontosabb iparága az élelmiszer- ipar, vagy ahogyan akkor a kortársak nevezték: az „élelmezési ipar” volt. 1876- ban 6 560 ipari keresőt jegyeztek fel Dél-Dunántúlon ebben az iparágban, amely akkor az ipari munkások 16,6%-át jelentette. 1910-ben számuk 9 422-re nőtt, arányuk viszont az ipari keresők 11,2%-ára csökkent. 291
