Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
gényedése miatt - (melynek elsősorban a rendkívül kedvezőtlenül kialakult birtokstruktúra, továbbá a magas és regresszív adózás adta magyarázatát) különösen érezhető az egyes iparág „hanyatlása” mögött meghúzódó átrétegződés, a minőségi változás. A fonó-szövőipar hanyatlása mellett kisebb csökkenés figyelhető meg a vas- és fémiparban, a gépiparban, a fa- és bőriparban Baranya és Tolna megyékben. A papír, az élelmiszeripar terén Baranya, Somogy, Tolna és az előbbiben Zala megyében is hanyatlásról ad számot a statisztika. Ugyanakkor ezen iparágak mindegyikében országosan nőtt a keresők létszáma, és Dunántúlon is csupán a fonó-szövő és a bőriparban csökkent a kereső népesség száma a jelzett időhatárok között.43 Mi lehet ezeknek az eltétéseknek az oka? Tolna megye egyik közgazdásza: ifj. Leopold Lajos több tanulmányban foglalkozott megyéje tönkremenő kisiparával, és kutatásainak konkrét eredményeként leszögezte azt, hogy Tolna megyében tönkrement a kisipar, a gyáripar viszont másutt jött létre. Ugyancsak ő a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének 1907-ben tartott pécsi gyűlésén már a lehetőségeket is felmérte a gyáripar megteremtésére.44 Sürgette a Tolna megyei mezőgazdasági nagyipar létrehozását, majd sorra véve a gyáripar nyersanyag- és gépszükségletét, a forgalom, a tőke és a munkaerő helyzetét, megállapította, hogy Baranya és Tolna megyék területén minden feltétel megvan a gyáripar létrejöttéhez. Ennek ellenére e két megye az országnak ún. „fáradt szöglete”, ahol „új szükségletek szomorkodnak anélkül, hogy a régiek magukról gondoskodtak volna”. Mindkét megyében három falutípust különböztet meg: i. a kálvinista falut a születésszabályozással, az „egyké”-vel; 2. a nazarénus falut (elsősorban Felső-Tolna megyében) - ahol a „kevéssel beérés kultuszát űzik”; 3. és az „üres” falut, ahonnan a munkaképes férfiak kivándoroltak Szlavóniába, Amerikába, Németországba, sőt Tolna megye német kőművesei nagy számban mentek Romániába is. Becslése szerint 1907 első felében Tolna megyéből (útlevéllel vagy anélkül) a kivándoroltak száma 5000 fő volt. Leopold szerint a nagyvárosok körül zöldövezetet lehetne teremteni tudatos birtokpolitikával, a mező- gazdaság „munkapazarlását” gépek használatával .meg lehetne szüntetni. Felszabadítható lenne a házi és a népipar megszorításával több olyan munkaerő, amelynek termelése jelenleg nagyon drága és értéktelen. Leopold szerint a kisipar is nagyon munkapazarló. Véleménye szerint a kisiparosság nagyobb fele „már is elbukott a rengeteg munkapazarlásban”. - „Ezeknél a cégtábla jóformán már csak társadalmi jelentőségű, akár a címerré vált csatapajzs; azt példázta a többnyire lezárt pókhálós ajtó felett, hogy gazdája még mesterembernek és nem paraszti sorba akar számítani.” Kísértetiesen térnek vissza az 1882. évi kamarai jelentés szavai az „ipari proletárokról”! Leopold azonban a nagyipar munkaszervezetében is munkapazarlást mutat ki, aminek forrásai: 1. a munkások gyakorlatlansága. Az üzemek egy része külföldről hozatja, rendkívül drágán fizetett szakmunkásait. (SörfŐzöket, olasz selyemfo'nó nőket, cseh lenáztatókat stb.) 2. A munkások egy része nyáron mező- gazdaságban dolgozik. A kortárs közgazdász éles szeme már meglátta a bajok gyökerét, s a történésznek már csak e káros jelenségek regisztrálása és „illusztrálása” válhatna feladatává. A kortársak véleménye azonban e fontos kérdésben is megoszlott. Egy 278
