Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
30 lóerővel és 23 gőzgép 401 lóerővel dolgozott. Tolna megyében a 12 gőz- és műmalomban csupán 12 gőzgép dolgozott, 91 lóerővel. Az itt alkalmazott 24 férfimunkás napi 80 krajcártól 1 forintig terjedő bért, illetve 9-10. részt kaptak munkabérként.23 Összehasonlításként érdemes megjegyeznünk, hogy Zala megyében 595, Somogybán 402, Baranyában (Péccsel) 766. Tolna megyében pedig 668 közönséges malom (vízi-, szél- és szárazmalom) őrölte ekkor a gabonát. Zalában 257 segéd és 98 tanonc, Somogybán 137 segéd, 55 tanonc, Baranyában és Pécsett 312 segéd és 151 tanonc, Tolna megyében pedig 294 segéd és 164 tanonc dolgozott ezekben a malmokban. Vagyis a malomipar „modernizálása” terén ugyancsak Somogy megye vezetett, ahol a malmokban dolgozó munkások 45%-a gőzmalmokban végezte munkáját, míg Zalában ez az arány 23, Pécsett és Baranyában 15, Tolnában pedig 5% volt. A tészta-, cukor-, csokoládé-cukornemű, továbbá a kávépótolmányok gyártása csupán Észak- és Nyugat-Dunántúlon történt géppel ellátott üzemekben. A mesterséges ásványvizek 9 telepe közül azonban 2-2-t Nagykanizsán és Kaposváron találunk. A kamara területén feljegyzett 9 szikvízüzemben összesen alkalmazott 13 munkás közül a kaposvári szódavízgyár 4-et, a nagykanizsai pedig 3 férfimunkást alkalmazott. Az évi munkanapok száma 180-360 között volt, s naponta 1214 órai munkáért 75 krajcártól 5 forintig terjedő munkabért fizettek.24 A kamara területén összeírt 16 sörgyár közül Zala megyében 1, Somogybán és Tolnában ugyancsak 1—1, Baranyában 3, Pécsett pedig 2 sörgyárat tüntettek fel. Idényjelleggel és állandóan is dolgozó üzemeket találunk ezek között, ahol a napi munkaidő 10-12 óra közt mozgott. A „fŐzönként” említett szakmunkások heti bére 4-7 forint volt, míg a közönséges munkásoké napi 40 krajcár és 1 forint között mozgott.25 A szeszgyártás 25 üzeme közül Zala megyében 1, Somogy és Tolna megyében pedig 4—4 üzem működött. Ezek zömmel idényszerűen dolgoztak, 12-14 órás munkaidőben, volt olyan üzem, mely csak 60 napon át, de volt 360 napon át üzemelő is. A bér rendkívül alacsony volt, napi 40 krajcártól 1,50 forintig terjedhetett, de a művezetők lakást és természetbeni illetményt is kaptak.26 „Gazdászati pálinkafőzőt” már az említett 3 dél-dunántúli megyén kívül Baranya megyében is találunk, továbbá - a kamarai jelentés szerint - „italokat” gyártó üzemek közül, ahová a likőrt, rumot előállító vállalatokon kívül az ecetet és az ecetszeszt gyártó üzemeket is sorolták - a Péccsel együtt számított Baranya megyében 6, Somogybán 5, Zala és Tolna megyékben pedig 4-4 üzemet, összesen tehát 19 üzemet jegyeztek fel. A kamara területén 46 vállalat dolgozott ebben az alágazatban, összesen 64 munkással. Ezek az üzemek már az év nagyobbik felében dolgoztak: 200-300 napon át, 10-12 órás munkaidőben, s a munkásokat 60 krajcártól 1,50 forint napi bérrel fizették. A készítmények összértéke meghaladta a félmillió forintot.27 Az előbb említett iparágakon kívül a fonó-szövőipar, selyemgyártás al- ágazatában a Tolna megyei Gindly-Család faluban özv. Bezerédy Imrénének „selyemfonódájával egybekapcsolt selyemszövészete”, amelyben egy db egy lóerős járgányon kívül 15 motolla és 4 különböző szövőszék mellett 1 férfi és 12 nő dolgozott napi 10 órán át. A férfiak 80, a nők 30 krajcárt kaptak naponta. Az üzem évente 12 mázsa selyemgubót dolgozott fel, és 50 kg selymet állított elő 2 064 forint értékben.28 274
