Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
Posztógyártás csak a nyugat-dunántúli megyékben volt, de egy „kender- tilolási-üzletet” feljegyeztek a Baranya megyei Albrecht-falván. Itt 30 lóerős gőzgép és 23 egyéb munkaeszköz állott rendelkezésére a gyár vezetőjének, aki mellett egy törőmester, 2 felügyelő, 1 gépész, 2 fűtő, 1 éjjeliőr, továbbá 30 férfi, 45 női és 4 gyermekmunkás dolgozott 300 napon át, napi 10,5-11,5 órán át 60 krajcár napi bérért. Az állandó alkalmazottaknak és a munkások felének volt lakása is. A hivatalnokok és a szegődményes cselédség évi fizetése 2 500 forint volt, így tehát magasabb javadalmat kaptak mint a munkások. Az ebben az üzemben előállított kender és csepü értéke 1876-ban elérte az 55 000 forintot. A nyersanyag a herceg birtokán termett, vagyis a kendertiloló a mezőgazdasági nagyüzemnek volt ipari üzeme.29 A Soproni Iparkamara területén 10 telep szerepel, mint ahol vattát állítottak elő. Ezek közül 2 Pécsett, 1 pedig Bonyhádon működött. E 10 üzemben összesen 6 férfi, 8 nő és 2 gyermek dolgozott, s ezek közül Pécs két üzemében mindössze 5 segédet találunk, Bonyhádon pedig csupán maga a vállalkozó dolgozott. Ezek az üzemek évente 120-250 napon át napi 12 órán át dolgoztak, s az itt kifizetett munkabér napi 40 krajcár és 1 forint között volt.30 A bőrgyártás „timárságai” közül (a területen 109 volt összesen) 11-11 telep volt Zala, Tolna és Baranya megyében, 4 tímárságot találunk Pécsett és 5-öt Somogy megyében. A kamara egész területén mindössze 1 üzem használt gőzgépet. Az üzemekben egész éven át napi 12 órás munkaidővel folyt a munka. A fizetés készpénzben naponta 30 krajcártól 1,50 forintig terjedt, melyhez rendszerint élelem és lakás is járult. Az „irhászat” Zala és Baranya megyében 2-2, Somogy és Tolna megyében 3-3 üzemét tünteti fel a kamarai összeírás, mely az egész területen összesen 28 üzemet jegyzett fel. Gép nem volt egyik üzemben sem, csupán különböző kádakkal dolgoztak napi 12 órán át a segédek és a néhány tanonc. Napi bérük 50 krajcártól 1,20 forintig terjedt élelem és lakás mellett. A feldolgozásra kerülő különböző bőröket Magyarországon szerezték be.31 Az irhászattal egybekötődve dolgozott ekkor Pécsett a kesztyűgyár, amely a Soproni Kamara területének egyetlen ilyen jellegű üzeme volt. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Pécs feljegyzett vállalatai között ez az üzem nem szerepel, noha 18 férfimunkása volt, mindegyik szakmunkás („kiszabó, irhatímár, föstő”), továbbá 2 napszámos, 50 varrónő és 6 tanonc dolgozott ott 300 napon át, naponként IO-I2 órát. A szakmunkások napi 2-1,20 forintot kaptak, a napszámosok 80 krajcárt, és a varrónők napi 1,15 krajcárt, továbbá élelmezést. Az itt fizetett munkabér tehát viszonylag magas. A nyersanyagot a gyár Szerbiából, Prágából és Bécsből szerezte be. A termelés értéke 50 000 forint körül volt.32 A faipar üzemei közül a kamarai jelentés mindössze 15 gőzfűrészmalmot említ, melyek közül egy Zala megyében, 2-2 Somogy és Baranya megyében, 1 pedig Pécsett dolgozott. Mindhárom megyében „közönséges fűrészmalmot” is találunk, mégpedig Zalában és Baranyában 2-2-t, Somogybán pedig 4-et. - A „kockapadozat” gyártás (a parketta eredeti magyar neve!) pécsi üzeme mellett csupán Lékán volt 2 telepe. Érdemes megjegyezni, hogy Pécs városnál „rakott padlógyár” néven 3 önálló vállalkozó egy segéddel és egy tanonccal dolgozott. A munkásai igen rosszul fizetettek voltak, napi 10 órai munkáért 50 krajcártól 1,50 forintig kaptak.33 275
