Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl iparfejlődése a dualizmus idején
A szappan-, gyertya- és illatszergyártás 71 üzeme közül Tolna megye jár az élen 13 telepével. Ezt követi Baranya és Somogy 6-6 vállalattal, amelyhez azonban Pécs 4 telephellyel is csatlakozott. Utolsó helyen állt Zala 3 kisebb üzemével. Ehhez az iparághoz szükséges 16 féle alapanyag döntő többségét a Monarchiából szerezték be, de Anglia, Németország és Franciaország is szerepel a nyersanyagbeszerzés forrásaként. A háromféle termék értéke a kamara területén 922 900 forint volt. Az iparág harmadik alágazatában: a világító gáz négy telephelye közül csak egy esik Dél-Dunántúlra, s ez Pécsett volt. A másik 3 gyár ugyancsak a tüzelőanyag közelében létesült. (Sopron, Szombathely, Győr.) Ezekben a gyárakban a munka egész évben folyt, az összesen 48 férfimunkás közül a pécsi „lég- szeszgyár” mindössze 2 segéd alkalmazását tüntette fel. A munkások napi 12 órán át dolgoztak, és napi bérük 1,20-1 forint, illetve 80 krajcár volt.19 Az egyéb vegyterméket előállító üzemek között Pakson találunk egy enyv- főzőt, de ebben az üzemben keményítőgyártással és pálinkafőzéssel is foglalkoztak, s összesen egy segédet, négy férfi és két női munkást tüntettek fel. Ezek az üzemek idényjelleggel működtek, a kamara évente 150 napon át napi 12 órában dolgozóknak említi azokat, amelyekben a munkások napi 60-90 krajcár bérért dolgoznak. Az enyvfőzés nyersanyaga állati hulladék volt, melynek eltüzeléséhez kőszenet és fát használtak.20 1876-ban még volt hamuzsírégetés is, összesen 8 üzemben, mely közül 2 Zala, egy-egy pedig Somogy és Tolna megyében volt. A 8 üzemben összesen 21 munkás dolgozott, 90-200 napon át, nyilván a nyersanyag mennyiségétől függően napi 6-12 órán keresztül 80 krajcártól 1 forintig terjedő napi bérért. A felhasznált 16000 métermázsa nyersanyag, amelyet a környékről szereztek be évente 1600 mázsa hamuzsírt eredményezett, amelynek értéke 16000 forint volt. A csontszéngyártás e területen lévő egyetlen üzeme Pécsen volt, ahol egy üzletvezető és 17 napszámos, 180 napon át 12-24 órai munkával 1,20 forinttól 80 krajcárig terjedő napi bérrel 2 400 mázsa és 25 000 forint értékű cson.tszenét állított elő 4000 mázsa csontból. Egy 12 lóerős gőzgép mellett 1 égetőkemence és 3 munkagép (törő, választó és portalanító gép) segítette elő a munkát.21 A keményítőgyártásnak a kamara területén feljegyzett 5 üzeme közül 2 volt Dél-Dunántúlon (Pécsett és Pakson). Az iparágban összesen alkalmazott 36 férfi és 8 női munkás közül 9 férfimunkás dolgozott Pécsett, míg a paksi üzem munkásállományát már az enyvfőzéssel kapcsolatban megemlítettük. Mindkét üzem a kisebbek közé tartozott.22 A „tápszerek” és „egyéb cikkek” címszó alatt szereplő élelmiszeripar üzemei közül elsőként a gőz- és műmalmokat említette a kamarai jelentés. A 160, géppel dolgozó malom közül 31 Zala megyében, 56 Somogy megyében, 6 Pécsett, 17 Baranyában és 12 Tolna megyében működött. A legfontosabb adatokat megyénként is közük. így tudjuk meg, hogy a legtöbb gőzmalommal rendelkező Somogy megyében 543 lóerős erőgép mellett 5 vízikerék is hajtott malmot 32 lóerővel. E malmokban összesen 160 férfi munkás dolgozott és 8, 14 éven aluli gyerek, akik 70 krajcártól 1 forintig terjedő pénzt kaptak naponként, illetve 10- 13. részt. Hasonló feltételek mellett dolgozott Zala megye 31 gőzmalmában 102 férfi és 5 gyerek. E malmokban 9 vízikerék 58 lóerővel és 26 gőzgép 260 lóerővel segítette a munkát. Pécsett és Baranyában 83 férfi munkás és 2 gyerek állott alkalmazásban. Fizetésük 1-1,80 forint volt. Ezekben a malmokban 4 vízikerék 273
