Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
Gsattanós írás arról, hogy „voltaképpen mennyit ér nekünk ez a titulus: ismert nevű írónk.” 1890. november 18-án ismét Almanach bevezetőt közöltek: „itt az Almanachbán gyűltünk össze évenként szüret után, a kik még vagyunk, a kik még kapálunk az irodalom szőlőijében, de bizony valamennyiünknek rozsdás a kapája, mert keveset dolgozunk s a mi kevés termés van, nem hogy abból kóstolót nyújtana az Almanach, de szinte egészen belefér . . Jó félévvel később (1891. május 26.) Néhány szó az Egyetemes Regénytár 100-ik kötetéhezhen az író arról elmélkedik, hogy mi történt, amikor Singer és Wolf'ner elhatározta, hogy terjeszteni fogják a jó és olcsó regényeket. „Maga a regényírás atyja, Jókai Móricz csodálkozó szemeket vetett rájok, midőn felkérték, hogy írjon számukra egy kötetet s előadták tervüket:- Tálán aranybányát fedeztek fel az urak, vagy petroleumforrásokat és most a haza oltárára akarják letenni könnyen szerzett kincseiket?” Ugyanez év novemberében az 1892-es Almanach cikket adták le a Somogyban, ahol Mikszáth szót emelt a vándorok ellen, akik a külhoni literatúrát búvárolják és onnan gyűjtögetve írnak sikerült vagy kevésbé sikerült másolatokat! (Megjegyzendő, hogy az Almanach bevezetőket folyamátosan 1906-ig közölték a lapban.) Persze a válogatásban, az átvételben volt célzatosság. Mikszáthnak az Új Időkben megjelent tárcái közül épp azt választolttá ki Roboz, amelyekben a királyról, illetve a miniszterelnökről írt. A Két szoba díszes illusztrációkkal került be a lapba; a király fogadótermét és a miniszterelnöki üléstermet ábrázoló képekkel... Meg kell még említeni, hogy beszámolt a Somogy 1910 májusában a Mik- száth-ünnepségekről. Tény azonban, hogy ez korántsem volt olyan terjedelmű és hangnemű, amilyen például a Jókai melletti állásfoglalás. Azt mindenesetre megtudjuk, hogy a Vigadóban rendezett esemény fő „attrakciója” a somogyi származású költő, Kozma Andor ódájának meghallgatása volt. A cikk szerzője idézte az író szavait is, amelyekkel megköszönte az ünneplést:- Mindazok, akik szívesek voltak itt megjelenni és mindazok, akik csekély személyem ünneplésében részt vettek, mdüÜják el otthon, hogy ma végre láttak Magyarországon egy boldog embert. Mikszáth neve került középpontba ott is, ahol arról tudósítottak, hogy a Vasárnapi Újság, a legnagyobb terjedelmű és legrégibb magyar szépirodalmi és ismeretterjesztő lap 51-ik évfolyamába lépett. S „Mikszáth Kálmán, mint főmunkatárs, új szépirodalmi műveit kizárólag a Vasárnapi Újságba Írja.”/,B A• Somogy. egyes számai azt mutatják, hogy a fővárosi prózaírók közül Roboz jobban ki tudta választani azokat, akik ténylegesen az élvonalhoz tartoztak. Mikszáth mellett felfigyelt Bródy Sándorra, akinek a lapbán 1901-ben bukkant fel először a neve két tárca alatt, s Színészvér című regényéről áttekintő ismertetést közöltek: „Az Egyetemes Regénytár két új kötetében Bródy Sándor egyik legszebb regényét veszi az olvasó. A Színészvér (...) írói pályafutása első. szakaszának emléke, keletkezési idejében úgy tűnt fel, mint forradalmi jelenség, ma - amikor az ítéletet már nem homályosítják el a kicsinyeskedő elfogultságok és a közönség felfogása hozzáérett e művészet szabadságához - tökéletesen modern (. . .) A heves és át olvadó érzés, melyet Bródy Sándorban az élet jelenségeinek szemlélete támaszt, egyfelől minden írásának bizonyos lyrai jelleget ad, másfelől pedig képesíti, hogy a viszonyoknak mintegy a lelkét ragadja meg - amit ír suhjectív ízű, de ebiben a valóság mély átértése találja meg szólalását.”47 252
