Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
1904-ben több elbeszélése és tárcája jelenik meg Bródynak a Somogybán. A méh például azzal a megjegyzéssel, hogy „lapunk jogosult közleménye (ezen túl Regényalakok címmel A csúnya lány és A szfinx szerepelt a Somogyban). Roboz természetesen tudott Gárdonyi Géza somogyi tanítóskodásáról, s épp ezért kért tőle írásokat lapjába. 1895. december 28-án - „lapunk jogosított eredeti közleménye” - alcímmel közölte Gárdonyi regényes történetét, Casanova k. a. levelét. Mindenképpen említést érdemel, hogy a korabeli líra nagy egyéniségei közül az Irodalom, zene, művészet rovat foglalkozott Vajda Jánossal, ö - írták róla - a „jelenleg élő költői nemzedékünk egyik legkiválóbb tagja, előfizetéseket hirdet ily című munkára: Űjabb költemények. Irta Vajda János.” A lapban elmondták, mi a kötet tartalma, s arra is utaltak, hogy minél több előfizetőre lenne szüksége a poétának . .. A budapesti lírikusok közül szerkesztői munkája kezdetétől volt kontaktusa Tóth Kálmánnal, aki a Hölgyfutár munkatársaként segítette Roboz pályakezdését (tőle a Deák Ferenc emlékezete című ódát közölte a Somogy). Már a hetvenes években átvett mutatványként verset ("Yiharmadár) Endrődi Sándor kötetéből. Ez a két név már figyelmeztet arra, hogy a költészet terén kevésbé volt nyitott Roboz ízlése. Mondhatni különös érzéssel fordult az epigonok és a naiv verselők felé. Szabolcsira Mihály a 90-es évektől gyakori szerzője a Somogynak. Rengeteg verse közül Roboz ilyenéket emelt ki: Most megyek el innen, most megyek! Hogy lehulltak mind a levelek, És az erdő némán szendereg, Most megyek el i'nnen, most megyek, Ott visz el az út mellette, Csak valahogy föl ne ébredne, Minek szomprítnám, óh minek? Jobb nekünk így szófián válni meg (stb.) . . .4S Ez' volt Roboz számára a csúcs. Olyannyira, hogy lapjának egyik belső munkatársával Szaboloskát dicsőítő versecskét íratott... Szabolcsira mellett a'má- sik „nagy” név Pósa Lajos. Műveit ilyen szerkesztői megjegyzésekkel adták közre:'„Ezt a gyönyörű költeményt, melyben Pávaszempillangó-hercegnő és gróf Szarvasbógár mennyegzői ünnepélye van leírva Az Én Újságom című kitűnő gyermeklap legutóbbi számából vesszük át. A bogarak bálja egy részét képezi Az Én Újságomban megjelenő Bandi álma című hosszabb elbeszéléseknek.”49 Pósának számos verse látott napvilágot a Somogyiban és beszámoltak a vele kapcsolatos eseményekről. Nagy cikkben adtak hírt a Pósa-asztalról, az Orient vendégfogadó asztaltársaságáról, amelynek tagjai között Heltai Jenő, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán és mások voltak. A lelkendező cikk ezzel zárult: „Amilyen szerepe a Pósa-asztalnak a budapesti írók és művészek társaséletében ma Van: semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy ezt az asztalt még akkor is emlegetni fogják az unokák, amikor a mai Pósa-asztaltársaság tagjai közül már egy sem lesz életben.”50 A jóslás nem vált be. Nem változott sokat a szerkesztői ízlés sem. Az új, a változó, a nyugat irányába forduló költészet már messze a szerkesztői szem253
