Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)

Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról

hozta számukra: „könyvök, megint a könyvtárak, egy-egy párizsi vagy ráma- nápolyi utazással összekötve.” Mindennek szerepe volt abban, hogy amiután Roboz a Berzsenyi Társa­ság elnöke lett és előkészítette a bemutatkozó nagy ünnepélyt, Kiss Józsefre is gondolt, mint tiszteleti tagra. 1904 októberében másokkal együtt őt is meghívta az ünnepi közgyűlésre, de ezen a fővárosi költő 'nem tudott megjelenni, csak le­velet küldött: „Nagyságos Roboz István úrnak, mint a Somogymegyei Berzsenyi Írod. Társaság Elnökének - Kaposvárott. - Mély hálával fogadom az újonnan alakult Berzsenyi Dániel irodalmi társaság kitüntető figyelmét, mellyel engem tagjai sorába beválasztani kegyeskedett. Én - úgy érzem - e kitüntetésre rászol­gáltam ama nagy szeretet révén, mellyel ez igazi nagy klasszikusunk iránt visel­tetem, akit Vörösmarty, Petőfi és Arany után a magyar költészet legkimagaslóbb alakjának tartok. Soha nem szűntem meg gyönyörködni Berzsenyi nyelvének tős­gyökeres magyarságában, gondolatainak fenségében, hatalmas pathoszanak erejé­ben és ama könnyed, édes gracziában, mellyel az idegen formában is érzékeltetni tudja a magyar dallamot. A megnyitó ünnepélyen — fájdalom - jelen nem lehetek. Maradtam Nagy­ságodnak régi híve és tisztelője Kiss József.”34 Ha ekkor nem is, pár évvel később ismételten lejött. Előzményként meg kell említeni azt az ünnepségsorozatot, amelyet Kiss negyven éves írói jubileu­mára rendeztek országszerte. Némi késéssel Kaposvár is csatlakozott a tisztelet- adáshoz. 1908. január 24-én határozta el négy kaposvári nőegylet közös értekezle­ten, hogy Kiss tiszteletére együtt rendeznek ünnepséget. Egy héttel később az ötlet a megvalósítás stádiumába jutott. Az ügy buzgó münkásai meghívókat küldtek szét, ezzel a szöveggel: „Kiss József koszorús költőnk negyven éves írói jubileu­mát Budapest után több más vidéki város ünnepelte. Mozgalmat indítottunk, hogy Kaposvár közönsége is egy ünnepélyben tanújelét adja a nagy költő iránti tiszte­letének és szeretetének.” Majd a megrendezés részleteinek megbeszélése céljából hívták egybe az érdekelteket, s Roboz instrukciójára az az elhatározás született, hogy március 7-én a Korona szálló nagytermében találkozik a költő a közönséggel. Ingyenes estet terveztek, de csak meghívottak részvételével. Később kiderült, hogy március 7-e helyett csak 10-én lehet megrendezni a találkozót. Két nappal azelőtt a Somogyvármegye nagy cikkben köszöntötte a poétát, s énnek fő érve Kiss mellett az volt, hogy ritka az irodalomban, hogy valaki ilyen keveset írjon: „Most elárulunk az ő negyven esztendős poéta-múlt­jából egy nagy titkot: Kiss József mindössze százhúsz verset írt életében. Száz­húsz vers és negyven esztendő! Itt valami vagy sok, vagy kevés. Rossz költőnél azt mondanók. a vers sok, Kiss Józsefnél, éppen azok, akik nem tartják költő'nek, keveslik a versei számát.” A lírikus akkor éppen Abbáziában tartózkodott, s a lelkes szervezők, akik közül kiemelkedett Szalay Fruziná és Roboz, vonattal elébe utaztak. Március 8-án fél hatkor a szerelvény érkezésére várva sok kaposvári irodalomkedvelő ment ki az állomásra. Két nap múlva a Somogy címlapján hozta Kiss József Mese című versét. A Korona-szálló nagyterme aznap este zsúfolásig megtelt. Az egyik részt­vevő szerint „mindenki sietett, hogy részt vegyen az ünneplésben, hogy hallhassa az ősz költőt”. Nyolc óra előtt néhány perccel lépett a terembe leányával. Éljen­245

Next

/
Thumbnails
Contents