Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Laczkó András: Pályaképvázlat Roboz Istvánról
zés, lelkes taps és virágeső fogadta (jól szerveztek Robozék!). Először Roboz, mint a Somogy szerkesztője köszöntötte, majd megzenésített versei kerültek sorra, azután Endrei Ákos tanár értékelte a líráját. Kiss József végighallgatta a műsort, és ezeket mondta: „A tenger mellől jövök és hozom nektek a kéklő Adria üdvözletét. Azt üzeni nektek a kéklő Adria, hogy nép, mely költőit an’nyi áhítattal tudja hallgatni és ünnepelni, abban van valami a ködös haj dánkor nemes naív erkölcseiből, amikor a poéta még jós, bíró és hadvezér volt egyszemélyiben. Azt üzeni néktek a kéklő Adria, hogy a szépség kultusza erős kapocs a nemzetek életében, mely minden ellentétet kiegyenlít, minden disszonanciát elsöpör ... Szívesén jöttem el, hogy e nemes város közönségének bemutassam hódolatomat. A zúzmarás december meghajol az örökké megújuló május előtt, melyet asszonyaitok bája képvisel. Ti engem saját énekeimmel fogadtok, én szeretetete- ket csak verseimmel köszönhetem meg.” Szavai után elsőként a Mesét olvasta föl. Legnagyobb elismerést a Naphoz írt ódájával érte el; a költeményben a pogány napimádó magyarok dalainak ősi ritmusa hangzott fel. Mint a korabeli krónikás megjegyezte, „a kis ember szinte óriássá nőtt” a lelkesedéstől és érezhető tűzzel olvasta verseit. A sikerért, amelyben nagy része volt, Raboznak külön köszönetét mondott és meg is ajándékozta egy nagyméretű fényképpel, amelynek jobb felső sarkába beírta: „Roboz Istvánnak édes collegámnak szeretetem és hálám jeléül 1908. március 8. Kiss József.”3'’ Ezen túl még egy dokumentuma van kapcsolatuknak. Ez Roboz ötven éves szerkesztői ténykedésével függ össze, amelynek ünnepségeire meghívta a fővárosi lírikust. Kiss ismét csak levelet küldött: „Kedves öregem! Nagyon-nagyo'n megörültem kedves sorainak és megragadom az alkalmat, hogy a levél közvetlenségével is Önhöz juttassam meleg üdvözletemet és sok jó kívánságaimat a jövőre nézve. Adjon az isten Önnek erőt, hogy könnyen elviselhesse a korral járó kalamitásokat, amely nélkül nincs aggság. A pátriárkakor pátriárka szenvedés. Én, aki annyi évvel fiatalabb vagyok Önnél, már most is érzem. Fogadja meleg baráti kézszorításomat, régi híve Kiss József.”36 Somogyi lírikusokért Az a lírai antológia, amelyet a Somogy évfolyamaiból össze lehetne állítani, nagyon vegyes összetételű lenne. Néhány erőteljes, telitalálatos vers mellett a többség középszerű, illetve gyenge színvonalat képviselne. E puszta tényből elindulva könnyén végére lehetne járni a lapban virágzó poézisnek azzal, hogy érdektelen, alkalmi, pillanathoz és szűk körű ízléshez kötött. De van itt két meggondolandó érv. Az egyik: a remekművek, Arany, Vajda János, Reviczky és mások kiemelkedő alkotásai csak a viszonyítással mutatkoznak igazi nagyságukban. A másik: a Somogybán megjelent versek - a szerkesztőé mellett - az akkori olvasók ízlését is kifejezik. Olyan ízlósrendet mutatnak, amelynek hatásai - bizonyos vonatkozásokban - máig érnek. Az irodalmi rovatnak az első évfolyamoktól egyik állandó munkatársa volt Tamásfi Gyula, akinek versezetei naív szemléletet és kevés költői erőt mutatnak. Csupán „ízelítőül” idézek egy strófát Éji violák című több részes művéből: 246
