Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
nyúlt. A nyolcosztályú főgimnáziumban 12 tanárnak, a négyosztályú algimnázium* ba'n pedig 6 tanárnak kellett tanítani. A reáliskoláknak - a népiskolák és a technikumok között álló tanintézeteknek - két típusát alakította ki az Entwurf: 1. az alreál vagy polgári iskolát és 2. a főreáliskolát, a főreáltanodát. Csak a városi és a falusi iparosok „alsóbb nép- osztályaihoz” tartozó rétegek számára gyakorlati ismereteket nyújtó alreáliskolák sikeres befejezése után lehetett a főrcáliskola küszöbét átlépni. Az új korszakbán az iskolafenntartás terén is jelentős változások történtek, hisz az egyházak mellet már az egyes tőkés társulatok is jelentkeztek iskolafenntartói igényekkel, valamint a városok növekvő polgárságának az igényei is egyre jobban követelték — a középszintű oktatás terén - a reálismeretek és a reáltárgyak tanításának szükségességét. Tehát az Entwurf egyik legjelentősebb újítása a hagyománynélküli reáliskola intézményének a bevezetése volt. A nyugati minták alapján a szabályzat 3—3 osztályosra, azaz 6 évfolyamosra tervezte a reáliskolát, hazánkban azonban a 4+2-es forma is kialakult, a népiskolával összekapcsolva, mintegy annak folytatásaként. Pozsony, Győr és Fehérvár után került régiónkba - Pécsett is - az első „derekasat” tanító alreáliskola felállítására a sor, csaknem egyidőben: 1857- ben 43 tanulóval. Sokáig ez az egyetlén alreáltanoda működött csak a dél-dunántúli régióban, csupáncsak 18 64/6 5-ben nyitotta meg kapuit Sümegen egy magán alreáltanoda 5 tanárral és 25 tanulóval. Főreáltanoda egyetlenegy sem működött Dél-Dunántúlon. Az iskola kezdő éveiben Pécsett rendkívül fegyelmezetlének voltak a diákok, akik közül főképp csak azok iratkoztak be ebbe az iskolatípusba, akik nem feleltek meg a gimnáziumban. Nemcsak ezidőtájt, hanem még a későbbi évtizedekben is használt: „Fiam, menjen a reálba” tanári kiszólás, csaknem mindvégig pejoratív ízű volt az iskolák székhelyén. A reáliskoláktól azonban az új korszakban jelentkező igények már nem tudtak elszakadni. Fokozatosan beilleszkedtek abba a folyamatba, amelyben az általános műveltség mellett: szakműveltséget is adtak a tanulók kezébe. A praktikusság szintjén mozgó tananyagban jelentős óraszámokban ott találjuk már a számtant és a váltóismereteket, a mértant és mértani rajzot, a szabadkézi rajzot, az építészetet és az építészeti rajzot, az egyszerű ópületszerkesztéseket, a gazdasági épületek tervezését és építésük költségvetésének is az oktatását. Az 1862/63-iki iskolai esztendőben - Pécsett már - tariították a Gabelsberger rendszerű gyorsírást is. Jellemző volt az, hogy a történelem és a földrajz tananyagában, de a mennyiségtanban is csak kereskedelmi jellegű ismeretek kerültek oktatásra. Rajczi Péter statisztikája alapján39 a pécsi reálban 1857/58-ban 43 tanuló járt 3 osztályban, ez a létszám 1867/68-ban már 224-re emelkedett Batsi József adatai alapján. A 8 osztályos reálban az 1876/77-es iskolai esztendőbén pedig 350 volt a tanulók száma, akik közül 24 tanuló jelentkezett 1877-ben az első reáliskolai érettségi vizsgálatra. Az első pécsi reáliskola tanulói közül többen mentek a tanítói, a kereskedői és az ipari ismereteket kívánó pályákra. Mindez azért nem volt meglepő a városban, mivel a reáliskola igazgatója egyszemélyben a főelemivel és a tanítóképzővel egybekapcsolt intézmények igazgatója is volt, másfelől pedig a régióban amúgy is nagy hiány mutatkozott a falusi iskolamesterekben. A pécsi reáliskola 203
