Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 10. (Kaposvár, 1979)
Kanyar József: Népiskola és középfokú oktatás Dunántúlon - különös tekintettel Somogyra (1849-1867)
- egyetlen magyar Iskola ügyi szakembert sem hívott be tanácsadóként a minisztériumba. (Főtanácsadója, Exner is ugyanezt tette!) Eötvös minisztériumából még a katolikus egyházi osztály vezetőjét: Korizmits Antal apátkanonokat sem, helyette Simor Jánost, a későbbi hercegprímást hívta meg a katolikus vallásügyek referálására, amikor pedig 1857-ben Simor győri püspök lett - magyar jelöltje sem lévén - a bécsi udvar egyik plébánosát nevezte ki erre a posztra. Thun 1849. október 9-én már át is adta Geringerhez intézett rendeletét, amelyben a magyarországi közoktatásügy osztrák mintára történő átszervezésére adott alapelveket, amelyeket Franz Exner, a Béosbe hívott prágai és Hermann Bonitz berlini egyetemi tanárok dolgoztak ki a számára: „Entwurf der Grundzüge des öffentlichen Unterrichtweses in Österreich” címmel. Ebben - a két Ratio örökébe lépő „harmadikban” - kerültek kiadásra hazai közoktatásügyünk ideiglenes átszervezésének az alapelvei valamennyi oktatási intézményre: az elemi vagy néptanodákra csakúgy, mint a közép- és a főtánodákra. Az elemi vagy a néptanodák ellenőrzését és irányítását az állami és az egyházi hatóságok közös ügyének tartva, az egyházi irányítás mellé - az oktatásra külön hangsúlyt helyezendő - állami tanügyi szervezet létrehozásán fáradozott. Az általános népnevelésnek, de az abszolutizmus egész közoktatásügyének a katolikus klérusra bízott felügyeletét - a császárság és az egyház között: 1855- ben megkötött konkordátum - az Entwurfnál még csak hangsúlyozottabban húzta alá. Ebben az iskolatípusban az anyanyelvi oktatás híve volt a rendelet, ha azt a nemzetiségeknek helybeli „vegyülete” lehetetlenné nem tette. A polgári átalakulás és fejlődés - már népiskolai szinten is - „új” követelményeket támasztott, megkövetelte a gyakorlati ismeretek fokozottabb oktatását, valamint ezen ismeretek újraismétlését: a vasárnapi iskolák padsoraiban és az iskolák mellett gyakorlati célokból létesített gyümölosöskertekben, gyümölcsfa-iskolákban. 1. Az elemi iskola (a néptanoda) Az I. és II. Ratio educationis után - az abszolutizmus-kori új iskolai rendelkezéseket - az 1845-ös elemi iskolai szabályzat előzte meg közvetlenül, amelyet az ellenzéki reformmozgalommal szemben állva a kormány saját hatáskörében hozott tető alá, benne fokozott mértékben kiszolgáltatva a katolikus elemi iskolákat a klérus befolyásának.16 Az új rendeletet Somogy megye17 1845. november 3-i közgyűlésén tárgyalta, előírva a főszolgabíróknak a falusi iskolák (elemitanodák) állapotának a megvizsgálását, a vizsgákon való hatósági jelenlét biztosítását, s általában az egész közoktatás állapotának a figyelemmel kísérését, s róla évente történő jelentés készítését. A megye, jóllehet átérezte az elemi oktatás százados elhanyagoltságát — mindazonáltal a köznevelés kérdésének a megoldását, a polgári és a nemzeti irányú reformok híveinek a befolyására - csak az ország- gyűlés közbejöttével tartotta megoldhatónak, mintsem helytartótanácsi rendelkezéssel,18 amit feliratával tudomására is hozott a helytartótanácsnak. Noha a megye eljárása felett az udvari kancellária „rosszallásának” adott nyomatékos kifejezést, a közgyűlés mégsem volt hajlandó megváltoztatni eredeti álláspontját, sőt, ezt az álláspontját még a helytartótanács 4545-ös - a vasárnapi 183
