Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
egészéről alkotandó képét. A tények rögzítése hosszadalmas munkával, á helyszínen történik. A helytörténész számára elsősorbán az egyéni, legfeljebb 2-3 további munkatárs bevonásával végzett helyszíni munka lehetőségei a leginkább adottak. Ennek megfelelően próbálunk néhány gyakorlati szempontot előtérbe állítani. A kutató helyszíni munkájának első lépése az informátorokkal való kapcsolatteremtés. Ennék fontos része, hogy a kérdezett személyek - természetesen mindegyik a maga műveltségi -szintjének megfelelő formában - kezdettől tisztában legyenek a kérdező céljaival, szándékaival és személyével. A kérdezették köre lehetőleg minél szélesebb -kell legyen. Elismerjük, ez nem könnyű, -ráadásul ugyancsak időrabló munkát jelent. Mit sem ér azonban az a „helyszíni felvétel”, -amelyben egy faluról mindössze 3-4 embertől kapunk adatokat, netán azokat is a máshonnan odakerült értelmiségiektől. A cél a tömeges adatfelvétel, a lehető teljességre törekvés. Következik ebből, hogy olyan személyekkel is szóba kell állni, akik nem mutatnak -hajlandóságot rá, holott hosszas -kísérletezés után igen fontos információikat -nyújthatnak. Az adatszolgáltatóval kialakított őszinte (kapcsolat -alapfeltétele annalk, hogy -megbízható -adatokat nyújtson, érdemileg ne szépítsen, s il-ebetőle-g ne hallgasson el semmit. A -szociológusok tapasztalatai szerint minden beszélgetést valamilyen konkrét, a kutatást többnyire nem érdeklő kérdéssel -kell elindítani, s csak azután lehet általánosabb irányba eltávolodni, esetleg -arról is beszélni, hogy ez vagy az a főzési, sütési módszer, gyermeknevelési gyakorlat általános szokás-e vagy sem. S-emimiesetre -sem szabad a választ -magábanfoglaló -kérdéssel (pl. ugye maguknál az a szokás, hogy. . .?) 'kezdeni a beszélgetést. Ugyanide -tartozik az a néprajzkutatói tapasztalat -is, hogy még a leggyakoribb népszokásokat is csupán roppant hézagosán lehetne felvázolni, ha arra építene a kutató, amit a -megkérdezett egy esküvő vagy temetés lefolyásáról elmesél, ö ugyanis csak a számára fontos mozzanatokat említi, sóik mást tudottnak gondol. Ezeket az eseményeket bizony a kutatónak magának kell megfigyelnie, az adatszolgáltatók csak a saját megfigyelés kiegészítésében jutnak szerephez. Elbeszélés alapján csupán végszükségben szabad rekonstrukciót végezni. A -kutató által helyszínen szerzett megfigyelések, információk hitelessége csak abban az esetben biztosítható, ha mind a felvétel, -mind annak rögzítése szakszerű körülményeik (között történik. Ha magnetofonfelvétek (készítünk, akkor a szalagra pontos ada-tók kíséretében rögzítsük az információt. Az írásos formánál is ugyancsak a pontosság a fő követelmény. Minden lejegyzett té'nyt okmányszerűvé kell tenni, hogy az más kutató számára is hozzáférhető legyen, s főként elégséges támpontot nyújtson az utólagos ellenőrzésre. Semmiképpen se bízzunk emlékezetünkben, hiszen az állta'ndóan szelektál és torzít. Minden megfigyelést, információt azonnal (fel kell jegyezni. A szabályok elvben ugyanazok, mint a cédulázásnál. Lehetőleg egyetlen oldalra írjunk, s csak egyetlen típusú információ -szerepeljen egy lapon. Ismételten fel -keli azonban írni az adatszolgáltató nevét, életkorát, címét, foglalkozását, a felvétel napját, a -kérdező (kutató) nevét. A -kutató -felelőssége roppant nagy, különösen - igaz, ez a ritkább - amikor nem valaminek a meglétét (pl. 11 családra jut egy nagy és két kisméretű személygépkocsi), hanem a hiányát kell igazolni (pl. hiányzó szokások, -ismeretlen babonák -s-tb.). Egy tény, jelenség hiánya esetleg éppen olyan fontos számunkra, mint a meglévők megismerése. 6
