Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Tröszt Tibor, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője az alábbiakban vezette be a közművelődés napirendjét: Tisztelt Hallgatóim! Második részéhez érkezett a Somogyi Levéltári Napok rendezvénysorozata. A tegnapi tanácskozás fő témája az évkönyv vitája volt. Tudományos értékek, fontos helytörténeti munkák kerültek mérlegre. A sok szempontú közelítések, elemzések egyik legizgalmasabb momentuma éppen az volt, amikor a korreferensek a helytörténeti tanulmányok hasznosságáról, hasznosíthatóságáról tettek tanúságot. Például a közoktatásban. Mai tanuló- ifjúságunk eszmélkedése, történelemszemléletének kialakítása szempontjából döntő lehet a helytörténetben való jártasság. A tegnap tapasztalt közelítésmód, a hasznosításnak a nagyfokú igénye kapcsolja össze mai együttlétünket a megyei könyvtárban tartott rendezvénnyel. Amikor arról szólunk, hogy „levéltár és közművelődés” annak éppen a mostani beszélgetést életrehívó szándék az egyik adekvát megnyilvánulási formája. Közművelődésünk törvénye így fogalmaz: „A közművelődést szolgáló valamennyi intézmény közös feladata, hogy felkeltse a művelődés iránti igényt, közreműködjék annak kielégítésében, a közművelődés eszközeit és alkalmait mindenki számára hozzáférhetővé tegye és ezzel szolgálja a kultúra demokratizálását, a közösségi gondolkodás és életmód általánossá tételét.” ügy vélem nem fér kétség hozzá, hogy a Somogy megyei Levéltár ebben a szellemben vállalta fel a tudomány és a közművelődés együttes szolgálatát. Példázva a kettő szoros összetartozását, egymásrautaltságát. A levéltári órák, a brigádlátogatások, a honismereti kutatás itteni katalizációja mind az intézmény nyitottságának bizonyítéka. Nem véletlen, hogy ma az üzemtörténetek, a brigádkrónikák írásának eddigi tapasztalatairól és a szükséges továbblépésről kívánunk beszélni. A holnap történettudománya számára ezek a mai, szorgalmas gyűjtések forrásértékűvé válhatnak. Nemcsak mint egyes eseményeket rögzítő adalékok, hanem úgy is, mint a brigádban dolgozó munkások véleményének dokumentumai. Ügy gondolom, a jó brigádkrónika a vállalati élet dmokratizmusának a mindennapi munkássors apróbb és nagyobb jelentőségű örömeinek, gondjainak is hű tükörképe. Valószínűleg minden brigádban akad, aki szívesen vállalkozik a lejegyzésre, ám a megörökítés, a közös dolgok dokumentálása, a munkásközösség együttes gondolkodásának, véleményalkotásának bizonyítéka. Ismeretes, hogy megyénkben is van már olyan vállalat, ahol az üzemkrónikaírás kiteljesedett, hagyományos mozgalommá vált; pl. a Kaposvári Cukorgyár, Húskombinát. Arra van szükség, hogy ezek a jó példák tovább terjedjenek, ösztönözzenek másokat is; más vállalatokat, más munkásokat a folytatásra. A megyei levéltárat elismerés illeti azért, hogy lelkesen támogatja, módszertanilag segíti, ösztönzi ezt a kibontakozó mozgalmat. Eredményes és hasznos tanácskozást kívánok. Szili Ferenc levéltáros Munkássors - munkásgond Somogybán (1870-1945) című Isko- kola és levéltár - dokumentumok a szülőföldről - c. sorozat 1977-ben megjelent kiadványát imertette. A kiadvány a Szakszervezetek Megyei Tanácsának a támogatásával jelent meg. A sorozat másik kiadványa — az általános iskolák részére — Történelmi arcképcsarnok Somogybán II. volt (Zichy Mihály, Latinca Sándor, Rippl-Rónai József, Vaszary János és Vikár Béla portréival). Tisztelt Konferencia! Az Iskola és levéltár — dokumentumok a szülőföldről - kiadványsorozatunkban a mezőgazdasági munkások életét Cselédsors az uradalmas Somogybán a két világháború között címmel 1976-ban elkészítettük. Együttműködtünk a Somogy megyei KISZ Bizottságával, amely 10 000 Ft-os anyagi támogatásával lehetővé tette e kiadvány ezer példányos megjelentetését. A sikeres kezdeményezés után 1977-ben Munkássors-munkásgond Somogybán (1870-1945) címmel újabb kiadványt tettünk közre, amelyre a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa 10 000 Ft-os anyagi támogatást biztosított. Az ezer példányban megjelent kiadványt nemcsak a tanulóifjúságnak fogjuk eljuttatni, hanem mindazoknak, akik a munkásság sorsát és küzdelmét kívánják szembesíteni az elért eredményekkel és a megoldásra váró gondokkal is. Ügy véljük, hogy e kiadvány a munkásművelődésnek és a szocialista tudatformálásnak is egyik sajátos eszköze lehet. Iránytűt kívánunk adni mindazok kezébe, akik az üzemi krónika és a szocialista brigádtörténet- íráson keresztül változó világunk pulzusát kitapintva, bemutatják a kisebb és nagyobb mun.- kásközösségek szerepét és helyét a termelésben, valamint a szocialista tudat formálásában is.
