Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
ma 450 körül mozgott, de ide sem volt könnyű a bejutás: tagjai csak született arisztokraták, magasrangú katonatisztek és a kormány tagjai lehettek. Az arisztokrácia mellett ugyanígy megvolt az állami bürokrácia felső rétegének társadalmi szervezete is: az Országos Casino egyes csoportjaiból alakult (az agrár- rius-fajvédő szövetséget e formákban is kifejezésre juttatva) az Országos Nemzeti Club. Ennek volt exkluzív sportegyesülete az MJSE (Magyar Jogász Sportegyesület), amit bizalmasan Miniszterré Segítő Egyletnek neveztek - nem alaptalanul. Kétségtelen, hogy itt a magyar társadalom legfelsőbb köreiben dívó szokások, életmód, társasági szabályok kérdése játssza már a legfontosabb szerepet, s jogosnak tűnik a megállapítás: ha létezik olyan társadalmi alakulat, amelybe a bejutás sokszor még a finánctőkés körök egyébként minden problémát megoldó pénzének révén sem volt lehetséges (Ullmann György báró állítólag egész vagyont költött azért, hogy bejusson a Nemzeti Casinoba, és még így sem sikerült), de a politikai ranglétrán való emelkedés (a miniszteri poszt pl.) már kinyitotta a zárt körök kapuit, akkor talán nem tévedünk, ha a hatalmi elitnek ezt a belső hierarchiáját mindenekelőtt politikai karakterűnek tekintjük. Az uralkodó elit belső hierarchiája tehát politikai kategória. Más kérdés az elit struktúrája. Már Márkus László is azt állapította meg - miközben az uralkodó elit egyes csoportjainak társadalmi összetételét, céljait, eszmei fegyverzetét és társadalmi bázisát vizsgálta -, hogy az uralkodó elitben három fő csoportot lehet megkülönböztetni: a nagybirtokos a finánctőkés csoportot és az állami bürokrácia összefoglaló névvel jelezhető csoportot. Az uralkodó eliten belül a történelmi folytonosságot elsősorban a nagybirtok reprezentánsai képviselték - írja - s tagjai az arisztokrata mammutbirtoko- soknak elsősorban azon családjaiból rekrutálódtak, amelyek már a Monarchia idején is aktív politikai szerepet játszottak. Ide tartoznak továbbá a dzsentri nagy- birtokos réteg régebbi - több esetben - ellenzéki politikusai, a nagybirtok társadalmi szervezetének exponensei, s nem utolsósorban a katolikus klérus vezérkara. E csoport alsó kategóriáját a 'nagybirtok képviselői jelentették. A második „koalíciós” partner a finánctőke vezérkara volt. A gazdasági hatalom szférájában a két világháború közötti Magyarországon kétségtelenül a legnagyobb súlyt képviselte. Társadalmi összetételét tekintve a három csoport között a legegységesebb: a bank-, az ipari és a kereskedelmi tőke reprezentánsai tartoztak hozzájuk. A harmadik csoporthoz az állami bürokrácia (a régi és az új) felső és középső rétege tartozott. Ez a réteg „objektíve a történelmi helyzetből adódóan, szub- jektíve pedig hajlamánál és jellegénél fogva a legkombattánsabb és egyben a legszámosabb elemet produkálta az elit számára. Társadalmi összetételét tekintve felismerhető két - hivatási szempontból elkülönülő - réteg: a katonatiszti és a zömmel jogászi végzettséggel rendelkező dzsentri vagy dzsentroid értelmiség; az utóbbin belül is megkülönböztethető a vármegyei és az állami funkcionáriusok, továbbá a szabadfoglalkozásúak (ügyvéd, újságíró, orvos, tanár) köre. Ez utóbbiak társadalmi, gazdasági vagy politikai szálakkal fűződtek az állami bürokráciához és foglalkozásuk eltérő jellege ellenére érdekeikben azzal azonosultak.” Amikor tehát az elit szerkezetétől beszélünk, feltétlenül annak szociális ösz- szetételére gondolunk, azaz társadalomtörténeti kategóriaVmt kell kezelnünk. 40
