Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
A két kategória elméletileg tehát viszonylag tisztán elhatárolható. Ennek az elkülönítésnek a történeti vizsgálódás szempontjából kétségtelenül van jelentősége. De - mint láttuk - az országos uralkodó elit vizsgálata is arra enged következtetni, hogy konkrét szituációkban, magában a politikai folyamatban az uralkodó elit egyes csoportjai - a kizárólagos hatalom birtoklásáért folyó küzdelmekben - koalícióra is léphetnek (a 20-as években például), majd (éppen a 30-ias években) a koalíciós egyensúlyi helyzet megbillenése révén a nagyobb politikai hatalom megragadásáért egymás elleni harcot is folytathatnak. A 30-as évek folyamán éppen az állami bürokrácia - szövetkezve a dzsentroid közép- és nagybirtokos rétegek egyes képviselőivel (az agrárius-fajvédő politika exponenseivel), valamint az újgazdag keresztényburzsoáziával (az állami vagy félállami tőkés vállalkozások élén, az állami beavatkozás révén e gazdaságpolitika szerencsés nyerészkedőivel) - a kormányzati hatalom totális megragadására törekedett, hogy a'nnak birtokában harcot indítson a gazdasági és a politikai hatalmat hagyományosan kézben tartók pozícióinak megszerzéséért, az őrségváltásért. Tehát a - természetesen mindig alapvetően gazdaságilag motivált - politikai küzdelmek konkrét alakulásának megfelelően az elit alapjában társadalmi szerkezet szerinti belső elkülönültsége megváltozhat, mégpedig oly módon, hogy az elit három - társadalmi hovatartozás szempontjából elkülönülő - csoportjából kettőnek (a tőkés és a birtokos csoportoknak) „alsó-középső” fokán elhelyezkedő rétege (a keresztény burzsoázia egyrészről és a középbirtok másrészről (politikai szövetségre lép a harmadik csoporttal (a 30-as években az állami bürokráciával a gazdasági és politikai hatalomban való fokozottabb részesedés kiharcolására. A 30-as éveknek az uralkodó eliten belül folyó ezen küzdelmei nem maradnak természetesen hatástalanul a helyi elit halmazállapotára sem. E küzdelmek ugyanis az eliten belül nem csupán a fentebb jelzett horizontálisnak nevezhető elmozdulásokat eredményezték, hanem egy - a helytörténet szempontjából szintén verifikálható - vertikális elmozdulást is, amely abban fejeződött ki, hogy - főként - a megyei közéletben és a nagyobb városok politikai életében az állami bürokrácia helyi exponensei a náluk magasabb szférákban mozgó országos elit megfelelő csoportjaival egyre élénkebb kapcsolatot igyekeznek kiépíteni. Ezek a kapcsolatok lehettek egyszerű közigazgatási-hivatali jellegűek is, amit az állami bürokrácia fokozott centralizációja nagy mértékben elősegíthet, lehettek ezek félhivatalos-félmagán jellegűek, rokoni kapcsolatok pl., amelyek érvényesülését az egész magyar „uram-bátyám” rendszer rendkívül megkörínyítette. Ezen ismert, tulajdonképpen még a dualizmus időszakából származó formák mellett azonban a 30-as évek újat is produkált, olyan típusokat, amelyek a legszigorúbban következtek a totális törekvéseket hordozó rétegek politikai szervezkedésének új, „dinamikus” módszereiből. A Gömbös-időszakban a kormánypárt jobb- és szélsőjobboldali erői Marton Béla főtitkár vezérletével - Gömbös Gyula miniszterelnök, országos pártelnök elvi vezetésével - megkezdték a kormánypárt totális fasiszta jellegű tömegpárttá való átszervezését. A jól mozgatható, akcióképes tömegpárt dinamikus szervezése 1932 őszén kezdődött, igén széles országos méreteket 1935 második felében öltött, amikor megkezdődött a vidék intenzív szervezése. A helyi jobb- és szélsőjobboldali erők igen sok esetben a hagyományos uralkodó osztályok exponenseivel kerültek szembe, a hagyományos helyi gazdasági elittel és ugyanezek legtekintélyesebb, többnyire inkább konzerva41
