Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
a Kónyi Manó stb. iskolája volt, s hogy csak a századunkban itt tanult írók közül említsek néhányat: Gyergyai Albert, Takáts Gyula, Sípos Gyula, Fodor András, Szász Imre, Papp Árpád, Csörsz István, Veress Miklós iskolája. Egy életrajzi lexikonra elegendő névsor, a tanárok pedig mindenkoron a kultúra legfőbb terjesztői, munkásai a megyében. Ezért az eddigieknél is kiemeltebb figyelmet kellene fordítsunk történetére. Több iskolatörténeti dolgozatot is közzé lehetne tenni s ezekből a résztanulmányokból évek múltán összeállhatna a már megjelenteknél - egy elmélyültebb munka. Szükségesnek tartom ezen a fórumon is inkdokolni, hogy ez a jelen számára is nagyon fontos kérdés, hisz a . Híres alma materek c. rádióműsor szerkesztésénél is láttuk, milyen erőket mozgatott meg összeállításunk, hiszen diák mindenki volt egyszer. A másik részkérdés, amiről szólni szeretnék: a diákújságok ügye. Az iskolai évkönyveket még úgy, ahogy számon tartják, de azt Magyarországon már senki sem tudja megmondani, hogy hány diákújság van. Az OPKM-nek nincs erről nyilvántartása. Becslésem szerint ma 150—200 diákújság van, ezek közül 30-50 készülhet nyomdai úton, magasnyomással. Kicsiny az erről szóló irodalom is. Az utóbbi 50 évben a Magyar Pedagógiai Információ kötetei szerint 30 cikk jelent meg. A kezdetek is homályba vesznek. A szálak a reformkorig vezethetők vissza, így valószínű, a hazai sajtótörténettel egyidős a diákújságírás is. A Dél-Dunántúlon ismereteim szerint az átlagosnál is kimunkálatlanabb ez a terület, rész- tanulmányok sem készültek ezen témakörből. A Kanyar József által körvonalazott történeti háttér jótékony segítség az ilyen munkához is, s az is elképzelhető, hogy a régió diáksajtójáról az általános képet is árnyaló adatokat ismerünk meg. Végül egy személyes köszönet azon kutatók, s érdeklődő olvasók nevében, akiket az egész érdekel, s akik az adatok és évszázadok sűrűjébe tévednek. Számomra ez a tanulmány kieövekelő, eligazító, egyben további vizsgálódásokra ösztönző volt. Az Évkönyv szerkesztőjének, s minden szerzőjének gratulálva ezt köszönöm meg külön is . . . Kanyar József válaszában arról beszélt, hogy még az I. Ratio Educationis korszakában — kétszáz esztendővel ezelőtt is - az alsófokú népiskolában Somogybán a tantárgyi részesedés első helyén az olvasás, második helyén a hittan, harmadikon az írás tárgya szerepelt, míg a számolás tárgya a legutolsó helyen, mindössze csak 7 iskolában tanítottak számtant a megyében. Ezek az adatok is Benda Kálmán igazát húzzák alá, akinek a falusi elöljárói 40-50 évvel a Ratio előtt jártak vagy nem jártak az iskolába. Szíjártó Istvánt pedig - egy már korábbi ösztönző beszélgetés után is - újból biztatta a hazai diákújságok történetének a kutatására és megírására. Rumszauer János erdőmérnök Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897-1955) című tanulmányáról az alábbiakat mondotta: Tisztelt Tanácskozás! Napjaink gazdasági eredményei tovább fokozásának egyik lehetősége a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának a fejlesztésében rejlik. Ezt szolgálja a mai tanácskozás is, ahol gyakorlati szakemberek tudósokkal és kutatókkal vélemény cserélnek. A régmúlt és a hiteles okmányok tanulmányozása, a lezajlott gazdasági folyamatok elemzése, az elődeink gazdálkodása során elkövetett hibák és az elért eredmények értékelése, valamint a szerzett tapasztaltok ésszerű hasznosítása egyetlen szakágazatban sem nélkülözhetők. Az okmányok olyan kulcsok a kezünkben, amelyekkel homályban rejtőző titkokhoz nyithatunk ajtókat. Különösen áll ez az erdőtörténeti levéltári okmányokra! Az erdő gazdálkodási folyamat - a nélkülözhetetlen faanyag megtermesztése, learatási (kitermelése) és újra termelése - 50—100 éves termelési ciklus törvényszerűségeinek megfigyelésére nem egy, de még két generáció tapasztalata is kevés. A jelen állapot és a múlt összehasonlítása nélkül súlyos hibákkal terhelt következtetésekre jutunk. Ez indokolja az erdőtörténeti levéltári okmányok tanulmányozásának fontosságát. Helyes volt tehát az ország egyik legerdősültebb megyéjében, a legerdősültebb táján tíz zselici község paraszti erdőgazdaságainak a múltját feltárni. Ott kezdi, ahol Mérei Klára (1700- 1849) kutatásait befejezte. Adós maradt azonban Király Lajos földrajzi nevek kutatási eredményeinek a szintézisével. Takács Éva kronologikus rendben, jól szerkesztett táblázatokban foglalja össze a közel száz éves ciklus gazdasági tanúságait. Életre támasztja a letűnt időszak állapotát és elénk tárja a 100 évvel ezelőtti, a századfordulói, az első világháború előtti és 380
