Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
utáni erdőállomány viszonyokat, kiragadva 3 jellegzetes 10-10 éves időszakot. Ez, bár önkényesnek tűnik, mégis kitűnő koncepció. Az egyes 10 éves időszakok egybeesnek fontos igazgatási, törvényalkotási fordulókkal az elsővel alátámasztja az első erdőtörvény alkotásának szükségességét, majd bepillantást ad az első világháború okozta erdőbeni katasztrófákba, ill. az azt követő erdőterületben igen megcsökkent országunk erdőgazdálkodási problémáiba. Emléket állít az első somogyi üzemtervezőknek, akikről mér rég megfeledkeztünk. Nagy Sándor, Irigh Eberhard, Helm Gyula nevei egyben a származásukra engednek következtetni. Nagy értéke a vizsgált üzemterveknek, hogy már magyar nyelven írottak, ez abban az időben nem is olyan természetes egy Helm nevű erdésztől, hiszen az erdészeti nyelvújítás korszaka, a magyarosítás akkor, nemrég vette kezdetét, amiért is sok támadás érte az úttörőket. A szerző Erdős Tibor alapján egy erősségi mutatót is kimunkált, ez bizonyára sokat mond a levéltárosoknak, mert előttünk - erdészek előtt - szaknyelvünkben ez ismeretlen fogalom. A természeti viszonyokat, mai nyelven szólva termőhelyi viszonyokat a múltban alig néhány fogalommal jellemezték. A múlt és a jelen leírásainak eltérése megfogalmazá- si, elnevezési eltéréseket jelentenek csupán, régebben szegényesebb kifejezésekkel jellemezték ugyanazt, mert alapjaiban sem a klíma, sem a talaj, sem a vízrajzi viszonyok a Zselic- ségben nem mutathatnak nagyobb változásokat. Olyan 10 falu parasztgazdaságának erdőterületét vizsgálta, amelyeknek az üzemtervei a levéltárban fellelhetők. Adatai tehát valóságos, és nem extra - intrapolált - adatok. Mintegy 600 ha területre vonatkozó megállapításai a paraszti gazdaságok erdőgazdálkodásának megismeréséhez elegendők. A levonható következtetések a feltárt erdőgazdálkodási folyamat tendenciája sokkal szélesebb körben általánosítható. Érdemes felfigyelni, hogy a magyarországi erdők üzemtervezését az 1879. 31. te. rendelte el és Gálosfán már 1886-ban, viszont Szennában csak 1899.-ben készítették el az első üzemtervet. Az első helyen az üzemterv még viszonylag háborítatlan állapotot, sok bükköt, fenyőt és tölgyet talált, míg Szennában ezek az értékesebb fafajok 20 év múlva szinte teljesen eltűntek. Ez a tény nemcsak erdészeti, de néprajzi, szociológiai stb. és a falu népének magatartására is enged következtetni. Hasznos tanúság, hogy az első üzemtervezéssel egy degradálási folyamatnak vetettek véget, az adminisztratív intézkedések a tölgy fafaj térhódítását segítették elő a következő időszakokban, aminek a mai generáció veszi hasznát. A sok értékes adatból egy megállapítást emelnék ki a Szennai erdőterületre vonatkozóan „a szomszédos Esztetházy-uradalomból átjáró vadak kárt okoznak a volt úrbéresek erdejében.” Ez azért is rendkívül tanulságos, mert ugyebár az Eszterházyak birtoka már rég megszűnt és a társadalmi viszonyok bár nagyot változtak, ennek ellenére a nagy vad ma is legalább akkora, vagy sokkal nagyobb kárt okoz a gazdaságokban. Vajon ki érti ezt? A szerzőnek előnye, hogy írása mentes a sokszor terhes szakzsargonoktól, és dolgozatában néhány ízes, régies kifejezést is megörökített a számunkra. Ilyen jellegű munkának nálunk nincsenek hagyományai, nincs irodalma, a dolgozat megjelenéséig nem volt tematikája Takács Éva előtt nem volt példa, nem puskázhatott, ízig-vérig úttörő munka és ebben rejlik dolgozata egyszerű világos szerkezete, következetes logikája és mindenki számára jó stílusban megfogalmazott érthető következtetéséi. A dolgozat a gyakorlati szakember számára rendkívül hasznos adatokat ad közre. Köszönjük a levéltár vezetőjének, hogy e munkát elindította, hogy e fórumon mi erdészek vélemény nyilváníthatunk, egyben reményünknek ad kifejezést, türelmetlenül várjuk az újabb dolgozatokat, amelyekben az immár 100 éve háborítatlan erdészeti okmányok adatai újra élednek, megszólalnak és hasznos tanácsokat adnak a megyében oly súlypontos erdészeti ágazat szakembereinek. Takács Éva válasza: Először is megköszönöm Rumszauer Jánosnak és Hanák Péternek méltató szavait. Nagyon megnyugtató és a megkezdett munkám folytatására ösztönöz, hogy - a kutatási törekvéseimmel teljesen megegyezően - a gyakorló erdészek számára is hasznosítható erdészettörténeti adatokat sikerült a levéltári évkönyvek jóvoltából közreadnom. Megtisztelő számomra, hogy Rumszauer János tiszteletbeli erdésznek nevezett. Ebben benne rejlik annak az elismerése, hogy napjaink erdőgazdaságának a mindennapi munkához 381
