Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Függelék

kísérelhetjük, meg állításunk igazolását. Ügy véljük ugyanis, hogy az 1863-as helyzet nem sokban térhetett el a reformkor végén, az 1840-es években feltételezhető állapotoktól, mivel a Bach-korszak kényszerítő iskolapolitikai intézkedéseinek statisztikailag kétségtelenül kedvező hatását az t 861-ben fellobbanó nemzeti ellenállás — számos iskola megszüntetésével, a segédtanítók elbocsátásával, az iskoláztatási kötelezettség felrúgásával — „ellensúlyozni” tudta, s tulajdonképpen visszaállította a népoktatás forradalom előtti személyi és tárgyi körülményeit.

Az 1863-as adatok szerint Somogy megye összeírt 293 települése közül 27,-ben nem volt iskola (ezek közül 16-ból a közeli szomszéd községbe jártak át a tanulók); 203 helységben egy, 51-ben kettő, 12-ben három vagy több iskola működött, összesen 345. A XVIII. század végi összeírásokban iskola nélküli településként számontartott 29 közül ekkor 24 már rendelkezett iskolával, 4 pedig a szomszédos „anyaiskolába” járatta tanköteleseit. Igaz, időközben az iskola nélküli települések száma a kimutatásokban sem szereplő puszták kifejlődésével tovább nőtt, s ekkor már meghaladta a harmincat. Egy másik - csatlakozó - kimutatás szerint a megye iskoláinak több mint 60%-át kitevő 201 katolikus népiskola 70%-a (138 iskola) az 1770-80-as évek düledező fa- és vályogépületeivel szemben elfogadható állapotban lévő, nagyrészt téglából, kőből készük épület volt: többségük - más források: közigazgatási jelentések, jegyzőkönyvek tanúsága szerint - a XIX. század első felében épült fel vagy épült újjá. Fejlődésre utal a tanítók létszámának alakulása is: amíg a XVIII. századi összeírások a 204 helységben ni tanítót regisztráltak, 1865-ban a tanítók száma meghaladta a 400 főt (407).

A rendszeresebb iskolába járás elterjedéséről vallanak az iskolalátogatások adatai is. A XVIII. század végi összeírásokban szereplő 80, statisztikailag figyelembe vehető helységben az iskolaköteles gyermekek 22,4%Ta járt iskolába. Ennél már az említett Kanyar-tanulmányban is szereplő, két közigazgatási egység 18 településére vonatkozó — s így egyfajta reprezentatív mintának tekinthető — 1839-es megyei összeírás iskolalátogatási adatai is kedvezőbbek: a „téli” iskolába járók aránya meghaladja az 50%-ot. Míg Somogyváron pl. az 1770-és és az 1773-as összeírás egyaránt 5—5 iskolába járót említ, 1839-ben a 120 iskolakötelesből 90 járt iskolába; Tótszentpálon a 87:4-es arány 9o:40-re változott. Boronkán, Niklán, Jádon, Vámoson, ahol korábban nem találtak növendéket az összeírok, 1839-ben 30-60%-os a szorgalmi arány. 1863-ban a hivatalos statisztikai jelentés szerint az iskolakötelesek 89,4%-a - de a korrekciós becslések szerint is 78-80%-a - szerepel „rendszeres” iskolába járóként; s ez, ha figyelembe is vesszük, hogy az iskolalátogatás idényjellege a falvakban e száz év alatt nem sokat változott, az iskoláztatási szokások kedvező alakulását, a művelődési igények fejlődését bizonytja.

De ezt igazolják a falusi lakosság írástudásával kapcsolatban a Benda Kálmán által is alkalmazott módszer segítségével felderítendő tények is. A már említett 1863-as összeírást követően 63 Somogy megyei községben közigazgatási vizsgálat indult az iskolanélküliség vagy a rossz iskolai feltételek okainak, ill. megszüntetési lehetőségeinek a feltárására. Az érintett helységekben a helyzetet és a megoldás módját rögzítő rövid jegyzőkönyvek készültek. Ezeket a jegyzőkönyveket a vizsgálatot vezető szolgabíró, az egyházi elöljáróságok meghívott képviselője, ahol volt, a tanító - és a község 3-5 elöljárója, köztük a községi bíró írták alá. A felderíthető 27 jegyzőkönyvön összesen 107 községi elöljáró (bíró, esküdtek) neve szerepel, az alábbi megoszlásban:

saját kezűleg írta alá 44 - 41,1% kereszttel hitelesítette 63 — 58,9%.

(Az írni tudók aránya a kaposi járás 6 községében 13,6, az igali járás 8 községében 65,1%.)

Az analfabéták mintegy 60%-os aránya, tekintettel arra, hogy a megye viszonylag elmaradott, többnyire - főképpen a kaposi járásban - az iskolát is nélkülöző településeiről van szó, a feltételezhető megyei aránynál hihetőleg rosszabb; de még így is az alfabetizmus jelentős elterjedéséről tanúskodik a XIX. század első felében. Ezek az 1820-1830-as évekre visszautaló adatok így száz év távlatában, jelentős fejlődésről tanúskodnak. (Több mint 40%-os arány a Benda által említett 3%-kal szemben 1)

A népiskola térhódítását, növekvő hatását bioznyítja - a fentebb idézett megyei adatokon túlmenően - az a közismert tény is, hogy a XIX. század első felében ezeknek a népiskoláknak a padjaiból indult el történelmi útjára a reformkortól kezdődően egyre jelentősebb társadalmi-politikai szerepet játszó nem nemesi származású értelmiségi-hivatalnoki réteg, amely ezekben az iskolákban ismerkedett meg a műveltség alapjaival, ott sajátította el a tudás tiszteletét, a művelődés igényét és a felemelkedés vágyát. A legjobbak számára

378