Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
ményévé vált, kiadványai pedig elérik azt a szintet, amelyet már az országos köztörténetírás is joggal elvár. Szabadjon idéznem a Kulturális Minisztérium képviselőjének megállapítását: „A helytörténetírás ilyen szintű művelése nemcsak a megye múltjának - önmagában is nagyon fontos — feltárásához vezet el bennünket, hanem sok alapvető tanulmánnyal gazdagítja országos helytörténetírásunkat is.” Majd így folytatta a Levéltári Évkönyvről szólván: „A sorozat tudományos kiadvány, amely feladatául tűzte ki, hogy kutatásokat végezzen, és azok eredményeit publikálja Somogy megye történetének, települései múltjának, lakosságának, a megye múltbeli életének a jobb megismerésére. Ezekből az évkönyvekből a tudomány szól elsősorban azokhoz, akik maguk is a tudomány művelői, de széles körben is mindazokhoz, akiket érdekel saját közösségüknek, saját szőkébb hazájuknak a múltja. És azt mondhatjuk, hogy a ma problémáit nem értheti meg, ki ne?n tudja, hogy honnan, milyen úton érkezünk meg a mába. Mind többen vannak tisztában azzal, hogy a jövőt nem tudja helyesen építeni az, aki nem látja, hogy mik azok a pozitív és negatív dolgok, amelyeket akarva, akaratlanul hurcolunk magunkkal a múltból, a mán keresztül, néha egészen a messzi jövendőig.” A sorozat jelentőségét méltató sorokat Benda Kálmántól idéztem. Somogy megye múltjából c. Levéltári Évkönyv idei 8. kötetének vitáját, megbeszélését, a fentiek szellemében, a nyilvánosság előtt, a szakember és a történelem szakos tanárok továbbképzésével egybekötöttcn ezért igen hasznosnak tartom. Meggyőződésem, hogy a sorozatban a jelenlegi: az egyik legszínesebb, legtartalmasabb kiadvány. Tudományos felelősséggel a gyakorlati tapasztalatok átadásával, a progresszív meggyőző eszmék szaporításával, a kérdőjelek csökkentésével, az igények feltárásával még gazdagabb lehet e tanácskozás. Tudománypolitikai irányelveink szellemében csak bátorítani tudom a vitában résztvevőket. Ilyen konferenciákon nem maradhat el a visszajelzés és a tudomány ajánlásainak szigorúbb összevetése. Szellemiekben még nagy tartalékaink vannak a tekintetben, hogy a kutatómunkát jobban kell igazítanunk a társadalmi célok, a sajátos igények, a szükségletek szolgálatában, másrészt pedig meg kell tanulnunk, hogy helyesen tudjunk kérdezni a tudománytól. őszinte örömömre szolgál, hogy vitavezetőként köszönthetem Hanák Péter elvtársat, aki minden bizonnyal sok segítséget ad e munkánkhoz. De bízom abban, hogy lesz mondanivalója a tanulmányíróknak, szerkesztőnek és az itt ülő történelem szakos tanároknak is. Tisztelt hallgatóim! A levéltár értékei közkinccsé válásának folyamatába szépen illeszkedik az az új közművelődési formáció, amelynek első rendezvényére ma gyűltünk egybe. A levéltár - szerintünk nagyon helyesen, a munkásművelődés útjait keresve - egyfelől Az iskola és a levéltár című sorozatban mai alkalomra megjelentetett e két új kiadványát a . Munkássors- munkásgond Somogybán” c. dokumentumot az iskolák részére, ..A cselédsors az uradalmas Somogybán“, a felszabadulás előtti korok munkáséletmódját, szervezeti mozgalmait, és történeti adatait fogja egybe a tanulóifjúság és a nevelőtanárok részére. Mozgalmasnak és érdekesnek ígérkezik a vita. A nagy jelentőségű kezdeményezést és törekvést is méltatnunk kell. A tanulóifjúságunk a jelenből indul ki és a jövőbe tekint. Számára a múlt abból a szempontból válik igazán élővé, hogy hitet ad a jelen harcaihoz. A múlt eredményei és kudarcai nemcsak arra hivatottak, hogy elmerengjünk szépségükön és tragédiájukon, hanem hogy a tapasztalatok forrásait lássák benne. Tapasztalatokét, amelyek segítenek új értékek, szépségek létrehozásában, a nehézségek elkerülésében. S mint ilyen forrás: a múlt értékelése, feldolgozása nélkülözhetetlen. Reális következtetések levonására ösztönözzön és segítsen abban, hogy jelenünket összevetve a jövőt még jobban meg tudjuk tervezni. Segítsen abban, hogy terveink korszerűek és megvalósíthatók legyenek, hogy azoknak alapján napjainkat alakítani tudjuk, hogy minden mai tettünk a holnap építőköve legyen. A Levéltári Napok programján őszinte szívvel köszöntjük a szocialista brigádok történetíróit, az üzemi krónikaírókat. Tevékenységük eljutott egy olyan szintre, hogy hasznos tanácskozással készítsék elő olyan kiadvány lehetőségét, amelyben legérdekesebb pályázatok majd napvilágot láthatnak. Örülünk annak, hogy a levéltári napok keretében több szervezet és intézmény is egymásra talált. A jó együttműködés szép példája a mai rendezvény, amely jól mutatja, hogy a helytörténeti kutatásnak, az ifjúság nevelésének, a munkásművelődés kutatásának számtalan érintkezési pontja van, mely együttműködéssel mind hatékonyabb lehet. 372
