Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Függelék

3. Nagyobb teret kell biztosítani a levéltári reprodukció sokoldalú felhasználására.

4. A helyi évfordulók tudományszervező alkalmaira, ülésszakaira és kiadványaira jelentős gond fordítandó.

5. Keresni kell a közművelődés területén a közgyűjteményi hálózat intézményei részére a megyéken belüli együttműködést, de a megyehatárokat ignoráló regionális közművelődési munkáknak is szabad utat kell biztosítani, és erősíteni kell az országos közművelődési törekvéseket is.

6. Kívánatos a sajtóval s a hírközlő szervekkel való jó kapcsolatok kiépítése. A Magyar Rádió és Televízió részére közművelődési céllal hasznos sorozat volna készíthető a levéltárakban működő tudományos és közművelődési műhelyek munkálatairól.

Az új levéltári közművelődési formák keresésére pedig javasoljuk:

1. a levéltári napok megrendezését;

2. a levéltári évkönyvek (kiadványoknak) - a történelemtanárok továbbképzésével egybekötött - vitáját és végül

3. a levéltárak tudományszervezési és közművelődési munkájának növelése érdekében a magyar levéltárosok egyesületének a tető alá hozását.

* * *

Az a kép, amelyet töredékesen tudtam csak bemutatni a területi levéltárak parttalan közművelődési tevékenységéről - sok-sok fogyatékossága ellenére is - biztató és felemelő. E tevékenység jövője azért biztató a számunkra, mivel azt - levéltáraink nyitottsága következtében - nemcsak a törvényhelyek írják elő kötelezően a számunkra, hanem hivatástudattal végzett munkánk szerves és organikus része. Harminc nemzedék történelmi memóriája fekszik vallomásként levéltáraink polcain. Felbecsülhetetlen „urániunértékű” energia-telepe köztörténeti tudatunknak vár további feltárásra hazai tudományos és közművelődési életünk javára. Ezért biztató és felemelő levéltáraik közművelődési tevékenysége.

Szili Ferenc levéltáros az alábbi korreferátumot tartotta: Iskolai közművelődés a Somogy megyei Levéltárban címmel:

Tisztelt Konferencia!

Mint hajdan volt pedagógus, jelenleg pedig mint levéltáros, az iskolai történelemtanítás néhány kérdését kívánom csupán érinteni. Ügy érzem, hogy az utóbbi másfél évtizedben az oktatásügyben, ha sokszor nem is látványos, de alapvető változások történtek. A „non scholae sed vitae discimus” jelszót a társadalom már sürgető követelményként állította az iskolákkal szemben. A technikai tudományos forradalom nemcsak lehetővé tette, de egyben igényelte is az addig kellő rangot nem kapott természettudományos oktatás kiszélesítését. A társadalomtudományok aránytalan hegemóniája fokozatosan megszűnt, a matematika, fizika, kémia pedig mind óraszámban, mi|nd pedig tananyagban megnövekedett. E változást természetesen pozitívan értékeljük, de fel kell hívnunk a figyelmet arra a veszélyre is, amely a társadalomtudományok aránytalan háttérbeszorításával bekövetkezhet. A természet- tudomány és a társadalomtudomány helyes arányának a kialakítása az oktatásügy egyik megoldásra váró feladata lesz még.

A történelem, mint tantárgy néhány iskolatípusban az oktatás perifériájára kerülve nem képes betölteni funkcióját. Az órák és a tananyag permanens csökkentésével párhuzamosan nem dolgoztak ki újabb didaktikai módszereket, de az ellentmondást mégcsak fokozza az a tény, hogy az integrált történelemtanítás igénye egyre sürgetőbb. Az iskola mindenkor társadalmi ügy volt, még akkor is, ha azt sokan nem ismerték fel, ma még inkább annak kell tekinteni, következésképpen a pedagógusoknak, a történészeknek és a levéltárosoknak mindent el kell követniök annak érdekében, hogy a történelemtanítás a társadalmi igényeknek megfelelő szintet érjen el. Mindnyájunk számára figyelmeztető, hogy egyedülállóan Európában a történelmet az érettségin fakultatív tantárggyá degradálták.

Az iskolák nem rendelkeznek azzal az anyagi és szellemi tőkével, hogy önmaguk erejéből megoldhassák gondjaikat, így igénylik is a tudományos intézetekkel, a levéltárakkal, a múzeumokkal és a könyvtárakkal való együttműködést. A referátumból láthatóan a levéltárak az elmúlt két évtizedben országosan jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy elszigeteltségüket felszámolják és az oktatásügynek, valamint a közművelődés-