Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Függelék

De annak a megfogalmazását is időszerűnek tartjuk, hogy az intézményi együttműködés keretében könyvtári társintézményeink, amelyek dicséretesen tűzték zászlaikra a közgondolkodás szintjének az emelését, vagy a TIT szervezetek - alapvető funkciójukból eredően - sui generis hivatottak az általunk „kitermelt” anyag pódiumbiztosítással is egybekötött hasznosítására, mint ahogy mi - a tudománypolitikai elvek alapján - kötelesek vagyunk tudományos publikációk formájában „nyersanyagot” biztosítani. Ezért beszélhetünk a területi levéltárak - kiadvány centrikus - közművelődéséről. Az intézményközi együttműködés így egyértelműen teszi lehetővé a kiállítások rendezése terén a múzeumok és levéltárak együttműködését, a kiadványok hasznosítása terén pedig a levéltárak és a könyvtárak, valamint a TIT-szervezetek együttműködését, az iskolatörténeti dokumentációs kiadványok és a történelemtanárok továbbképzése terén pedig a levéltár és a megyei pedagógustovábbképző intézetek közreműködését, valamint a munkásmozgalom- és a munkásművelődés-tör- téneti kutatások közművelődési hasznosítása terén pedig a levéltárak és a pártoktatási igazgatóságok együttműködését, valamennyinek a helytörténeti kutató és honismereti mozgalmi munkák területén való komplex közreműködését.

Míg azonban az iskolán kívüli közművelődés területén egyre komplexebbül művelt tudományos eredményeivel, kiadványaival teszi a legnagyobb szolgálatot a levéltár - addig az iskolai közművelődés területén - ízig-vérig levéltári profil - a szemléltető, dokumentációs forráskiadványok és szöveggyűjtemények elkészítésével.

A magyar levéltárak a kezdetei közművelődési kampányakcióik során még nem tudtak - de nem is tudhattak - olyan eredményt elérni, amelyet később - a rendszeres és folyamatos kiadványaik során - már elértek. Az első igen jelentős frontáttörést e tekintetben a levéltárak a helytörténeti olvasókönyvekkel érték el. 15 kötet jelent meg eddig belőlük 15 megyében (68,18 százalék). Ezek az olvasókönyvek nagyon változatos szerkezetben bocsátották rendelkezésére a tanulóifjúságnak, a történelemtanárnak, a honismereti szakkörvezetőnek, de a megyék története iránt érdeklődő olvasó közönségnek is azt az újfajta és új célú helytörténeti szöveggyűjteményt, amely a szülőföld vonzó történetének kívánt a példatára lenni, de speciális pedagógiai segédkönyvvé is válva, belőlük nemcsak az általános és középiskolai diákok, hanem a pedagógus továbbképző intézmények, az egyetemek és a főiskolák oktatói, hallgatói is olyan összefüggő olvasmányként - megyei legendáriumokként - vehették kezükbe szülőföldjük történetét, válván ezen olvasókönyvek tanulók és tanárok kezében a helytörténetírás bibliájává, általánosan elterjedt, s sokoldalúan használt komplex munkaeszközévé.

A magyar levéltárak nagyrésze a történelmi olvasókönyvek elkészítése után - más típusú kiadványokkal is kísérletezett az iskolai történelemoktatás segítése érdekében. A négy esztendeje elindult s somogyi modellként bevezetett „iskola-levéltárosi” (levéltár-pedagógusi) kezdeményezésünknek az volt a célja, hogy a történelmet a tankönyvek sémáiból kiszabadítsuk és életszerűbbé tegyük: jó kilátásokkal bíztat bennünket. Az iskolai történelem- tanításhoz egyre növekvő igényként jelentkezik a helytörténeti források feltárása és közkinccsé tétele, ezért a levéltáraknak tovább kell kutatni a még feltáratlan és ismeretlen forrásokat, hogy azokat a dijdaktikai elveknek megfelelően kiválasztva és feldolgozva Iskola és levéltár - dokumentumok a szülőföldről - című sorozatunkban az iskolák rendelkezésére bocsássuk. Évente két kiadványt készítettünk, egyet az általános, egyet pedig a középfokú iskolák részére. E sorozat szerkesztője és összeállítója a levéltár-pedagógus és a tanárok, tehát a levéltár és az iskola együttesen legyenek; a téma kijelölését az iskolák, a források feltárását pedig a levéltárosok végezzék el.

A magyar levéltáraknak az iskolai történelemtanítás terén végzett sokszínű tevékenységét tette mérlegre az az országos konferencia, amelyet az oktatási, a tudománypolitikai és a közművelődési törvényekből, határozatokból egyaránt következő tennivalók sorában jelentős állomásként rendezett meg a Magyar Történelmi Társulat, a Kulturális Minisztérium Levéltári Igazgatósága, Somogy megyei Tanácsa, Somogy megye Levéltára és a Somogy megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet Kaposvárott „Történelemtanítás és levéltár” címen az elmúlt év őszén, s amelyen az ország 185 résztvevőjén kívül helyet foglalt még Somogy megye 70 általános és középiskolai történelemtanára és szakfelügyelője. Részt vettek a tanácskozáson a magyar levéltárak képviselői közül is 30-nál többen. E konferencia hangsúlyozottan húzta alá a levéltárosok és a történelmet tanító pedagógusok szoros egymásrautaltságát. Ha a magyar levéltárakat a történelmi érékek nagy bányaműhelyeinek tartjuk, amelyből a levéltárosok — képletesen szólva — termelik ki a történelemoktatás „alap- és szerkezeti elemeit”, akkor a levéltáros-történészeket - a szakmai irányítás intézménybeli szakembereivel együtt a magyar történeti tudat beruházóinak kell tekinteni, a pedagóguso358