Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
kát pedig e rendkívül fontos művelet kivitelezőinek. Ezért döntő az, hogy a levéltárosok és a történelemtanárok, a nemzet történeti tudatának a formálói tartsák népünk egyik leghasznosabb beruházásának a történelemoktatást, tervezzenek a jó és a megbízható levéltári forrásokra, s törekedjenek a hibamentes kivitelezésre, s az aktív szocialista hazaszeretetre buzdító, de a nemzetek közötti megértés és egymásrautaltság gondolatának az erősítésére is. Elmondottam e konferencián is, hogy angliai tanulmányutamon láttam, hogy a nagymúltú angol nemzet levéltárai milyen nagy energiát fejtenek ki az iskolák és a kollégiumok részére készített kiadványok érdekében. Ha ez a munka kifizetődő egy nagy nemzet számára, többszörösen az egy kis nép számára. Hogy azonban a magyar levéltárak e tekintetben még további hasznos erőfeszítéseket végezhessenek, ahhoz feltétlenül szükség van arra, hogy a tanügy irányító emberei és az iskolák tanárai, a pedagógustovábbképző intézmények s a szakfelügyelők időről időre egyeztessék terveiket a levéltárakkal, hogy ezáltal a levéltár közművelődési publikációi és egyéb hasznos kiadványszolgáltatásai évről évre szervesen illeszkedhessenek be a tantervi utasítások és az órarendek kereteibe. Aligha tagadhatná bárki a területi levéltárak könyvtáraiban végzett kutatószolgálat közművelődési hasznosságát. Az 1970. évi - átlagként is elfogadható - szakkönyvtári kutatótáblázat adatai szerint a területi levéltárak 5011 kutatónak 9406 művet, illetve 14 265 kötetet adtak az olvasók önművelési céljaira. Ez a szám 1970-75 között összesen 30066 kutatóra, 56436 műre, illetve 85 590 kötetre rúgott. A tanácsi levéltárak szakkönyvtáraiban 79039 mű foglal helyet, 154185 kötetben. (Az országos levéltárak könyvtáraival együtt pedig 109 266 mű, 216 666 kötetben.) A tanácsi levéltárakban átlagban 3593 mű található 7008 köteben, jó úton haladván e szakkönyvtárak a 10 000 kötetes állományszint eléréséhez, amikor is e könyvtárakat már szakképzett könyvtárosoknak kell kezelniök. Amikor e könyvtárak szakszerű kezleése és felhasználhatóságának intenzivitása majd e szintre emelődik, akkor magasabb szintű eredményeket érhetnek el mind a tudományos feltáró tevékenység, mind pedig a közművelődés szolgálatában. Ha e tudományos és közművelődési tevékenységre egyaránt jellemző adatsorokat kiegészítjük azzal, hogy a levéltárak különféle adattárait, képdokumentumtárát és sajtóarchívumait hányán használják - levéltárunkban a kutatók csaknem 75%-a - akkor e levéltári gyűjtemények, felbecsülhetetlen hatásúnak mondható hazánk közművelődésének a területén is. Ha a szakkönyvtári olvasók számát - miután a levéltári kutatók számánál átlagosan kétszerié nagyobb a szakkönyvtári kutatók száma - évenként 5000-re becsüljük, a vizsgált időszakban 50 000 szakkönyvtári kutató kereste fel a területi levéltárakat. Azt hiszem aligha kell e levéltári szakkönyvtárak közművelődési jelentőségéről e fórumon szólani. E szakkönyvtárak állományában - vagy önállóan, mint nálunk is — külön kezelt helyismeretei és helytörténeti gyűjtemények találhatók. Kívánatos, hogy e helytörténeti gyűjtemények állománya - a megyei közgyűjteményi intézményhálózatban helyet foglaló állománnyal együtt - jegyzékekben kerüljenek a kutatók asztalára. Tehát mindenütt készüljenek el a megyei közművelődés szintjén e könyvállományok helytörténeti kalauzai, vagy bibliográfiái. De kívánatos az is, hogy e helytörténeti kalauzok mellett olyan regionális bibliográfiák is készüljenek, amelyek nagyobb területet fognak át egy-egy megyénél (pl. Dunántúl, Dél-Dunántúl, két vagy három megye, stb.). A harmadik lépcsőfokon pedig azoknak a műveknek a jegyzékei is állítódjanak össze, amelyek ugyan köztörténeti bibliográfiák, de jelentős adatokat tartalmaznak egy-egy megyére, vagy egy-egy régióra vonatkoztatva is. E szakkönyvtári és helytörténeti könyvállományok kalauzát tanácsos kiegészíteni a megyére, de a régiókra vonatkozó tamdmány- és cikkbibliográfiákkal is. Hasznosításuk tekintetében azonban aligha nélkülözhetjük a regionális intézményközi, valamint az országos információ és referensz-szolgálatot. A tanácsi levéltárak könyvbeszerzési kerete egyenetlennek mondható. 1971-ben 20 000 Ft feletti kerete csak két levéltárnak volt (Pest és Tolna), 10 000 felüli pedig ötnek (Főváros, Borsod, Somogy, Vas és Veszprém). A szakkönyvtári és a helytörténeti állományok gyarapodása általában az intézmény igazgatói aktivitásától függően alakultak, ám valameny- nyi területi levéltár - az évi beszámolók szerint - felhasználta a beszerzési keretek 97%-át. A területi levéltárak közművelődési hasznosítása tekintetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kutatótermi segédkönyvtári állományban helyetfoglaló műveknek: a különféle szótárak, a sematizmusok, a helységnévtárak, a statisztikai kiadványok, a helytörténeti lexikonok, a tiszti címtárak, a különféle forráskiadványok, a törvény és rendelettárak, a gazdacímtárak, az iskolai értesítők, az országos helytörténeti kiadványok, az almanachok, a bibliográfiák, a hivatalos közlönyök, a levéltári segédleteg stb. említését. 359
