Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Függelék

mérője a politikai, a gazdasági és a kulturális életben betöltött társadalmi hasznosságuknak. Tehát nem kifejezetten közművelődési intézmények, mégis olyan intézményi rendszer tagjai, amelyeknek a fő feladatai mellett sajátos formákban és sajátos eszközökkel segítik közvetlenül és közvetve az iskolai és az iskolánkívüli közművelődést.

A levéltárak közművelődési tevékenységét a levéltárigazgatók esztergomi értekezlete (1974 szeptemberében) Kiss Dezső főreferátumában - mint vitaanyagban - tárgyalta, amely a Levéltári Tanács 1974- október 2-i ülésén is napirendre került, sőt ugyanezen év december 12-én a Kulturális Minisztériumi Közművelődési Revíziós Területének főosztályvezetői értekezlete is megtárgyalta.

Kiss Dezső a közművelődést segítő levéltári tevékenység során (a levéltári anyag közművelődési felhasználásának formáit és eszközeit) 10 munkafajtát állapított meg. E munkafajták közül: i. a levéltárak őrizetében lévő iratanyag tudományos igényű rendszerezése és segédletekkel való ellátása, 2. a helytörténeti forrásanyag folyamatos kiegészítése s végül 3. a helytörténeti kutatásokat segítő levéltári segédletek összeállítása - aligha lehet a közművelődés direkt segítő - közvetlen - közművelődési tevékenységnek tekinteni, pusztán csak olyan tudományos levéltári tevékenységnek, amely indirekt - tehát nem közvetlenül - segíti elő a közművelődést. Ugyanakkor még annak a lehetőségét sem említette, amely az önművelés hatalmas folyamatában észrevette volna a levéltári dolgozók továbbtanulásának és továbbképzésének jelentős szerepét, valamint a levéltári és a könyvtári kutató- szolgálat indirekt formáit és eszközeit a közművelődés terén.

Amikor pedig elkészült a közművelődésünkről szóló 1976. évi 5. számú új törvényünk, majd ennek 1035/1976. Mt. határozatban foglalt végrehajtása, e törvény alapvető követelményei között tételszerűen leszögezve találtuk a szocialista hazafiság erősítését segítő kulturális értékek: a népi, nemzeti hagyományok ápolását és terjesztését, erősítve általuk a szülőföldhöz való kötődést, mind a honismereti munkában, mind krónikaíró mozgalomban, mind pedig az ünnepi évfordulók rendezésében.

E törvényhelyekre épülve a területi levéltárak közművelődésének struktúrája az alábbi hierarchikus szintekre épül rá:

1. A lépcsőzet legalsó fokán: a helytörténeti kutatások eredményeire épülő helyi közművelődési tevékenység foglal helyet.

2. Középszintén pedig a regionális (táj történ éti) kutatások eredményeire épülő (több megyét is átfogó) regionális közművelődés áll.

3. S végezetül pedig legfelső szinten a köztörténeti kutatásokra épülő országos közművelődési tevékenység áll.

Legyen szabad a levéltárak közművelődési hierarchiájának 5 lépcsőzetén helyet foglaló közművelődési tevékenységre példákat mondani. Ha egy területi levéltár elkészíti a felszabadulás 30. évfordulójára helytörténeti kiállítását, úgy akkor e kiállítással a helyi közművelődés magasszintű segítését végzi el. Ha pedig egy regionális tudományos konferenciának tudományszervező munkáját látja el a konferencia anyagának kötetben való lecsapódásával együtt, akkor a levéltár táji közművelődési tevékenységet fejtett ki. Ha pedig egy területi levéltár egy országos, a levéltár munkájával összefüggő tudományos tanácskozást szervez, vagy értékes anyagából alapvető dokumentumok kiállításokon, vagy kiadványokban való közrebocsátásával segíti elő hazai történelmünk nagy személyiségeire vonatkozó tudományos ismereteink gyarapodását (Dózsa, Rákóczi, Petőfi, Madách, Vörösmarty, stb. évfordulók), akkor pedig országos közművelődési tevékenységet fejt ki. Az országos levéltárak közművelődési tevékenysége e legfelső szinten fejti ki hatását, noha fondjainak közművelődési hasznosítása - a dokumentumok visszacsatolása folytán - mind a helyi, mind pedig a regionális közművelődési csatornákban is kamatozhatik.

Ahhoz, hogy a területi levéltárak jelentős tudományos és közművelődési iramot diktálhassanak, ahhoz előfeltételként alapvetően szükséges a levéltárakban őrzött irategyütteseknek a magasabb szintű rendezettsége, és felhasználhatóságuk érdekében - segédletekkel való ellátottsága, valamint e tudományos törekvések érvényesüléséhez vezető személyi és dologi (publikációs) feltételek.

Az elmúlt évtizedekben a megyékben folyó tudományos tevékenység lehetőségei tagadhatatlanul szélesedtek. Részint bizonyos intézményfejlesztési eredményekkel, másrészt a tudományos munka eredményességének egyik alapfeltételét jelentő publikációs hálózat kialakulásával volt ez összefüggésben.

E tevékenységben korántsem csak megyei specialitásokról volt szó, hanem a felépítményi elemek fejlesztése iránt megnyilvánuló, fokozódó központi párt és állami törekvé356