Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
pedig a munkásvállalkozókkal vitatkozva kifogásolták az elvégzett munka minőségét. Perczel Béla bonyhádi nagytermelő 1912-ben kifogásolta, hogy a munkásvállalkozó „répamunkával még sohasem foglalkozott csőcseléket hozott”.107 A nagybirtok-üzemek a más megyékből szerződtetett sommások tömegeivel a munkaerőhiányt még tudták pótolni, a munkabérek emelkedését azonban már nem sikerült megakadályozniok. Már pedig a nagybirtok-üzemek többsége - tőke és korszerű mezőgazdasági gépek hiányában - csak az esetben tudott rentábilisan gazdálkodni, ha a béreket a minimálisra redukálhatta. Az ipari növények termesztése azonban óhatatlanul a munkabérek növekedését idézte elő. A mezőgazdasági munkások bérkövetelései nem véletlenül éppen a század első évtizedének a közepén törtek elementáris erővel a felszínre. A Baranya megyei Gazdasági Egyesület által 1906-ban - 34 beérkezett válasz alapján - készült felmérés szerint a megyében 5 helyen volt 10%-os, 4 helyen 15%-os, 11 helyen 20%-os, 5 helyen 25%-os, 3 helyen 30%-os, 1 helyen 40%-os, 1 helyen pedig 60%-os béremelkedés mutatkozott az előző évhez viszonyítva.108 Bár Somogy és Tolna megyékre vonatkozólag ilyen részletes felméréssel nem rendelkezünk, mégis — az arató-és cselédsztrájkok miatt - a vonatkozó irodalom alapján megállapíthatjuk, hogy a munkabérek növelésére irányuló törekvések e megyékben is jelentős társadalmi feszültséget idéztek elő.100 A Baranya megyei Gazdasági Egyesület a bérek emelkedését az általános drágaság mellett többek között azzal indokolta, hogy a parasztgazdaságok is intenzívebb gazdálkodást folytattak, különösen a szarvasmarha-tenyésztés volt jövedelmező, amellyel ellensúlyozhatták az elveszett napszámbéreket. A mező- gazdasági cselédeknek és az agrárproletároknak azonban nem voltak ilyen lehetőségeik, így azok érthetően a sztrájkokkal és a különböző bérmozgalmakkal kívántak sorsukon enyhíteni. A nagybirtok-üzemek szervezett ellenállása következtében a mezőgazdasági munkások azonban sok esetben csak korlátozott és ideiglenes engedményeket tudtak elérni. Noha a munkaadók és a munkások közötti feszültség a vizsgált korszakon belül mindvégig kitapintható, mégis elmondhatjuk, hogy a nagybirtok-üzemek az ipari növények termesztéséhez szükséges munkaerőt - ha esetenként nehézségek árán is - biztosítani tudták. A cukorrépa termesztésével együttjáró munkaerőkereslet növekedése végül is nem idézett elő válságot, hanem éppen e folyamat mobilizálta a mezőgazdasági munkások ezreit, akik az ország különböző területeiről érkeztek Délkelet-Dunántúl cukorrépa-termesztő nagybirtok-üzemeibe. 334
