Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény

goknak tehát csak a magas cukorrépa áraknál volt rentábilis a cukorrépa termesztése, éppen ezért a cukoripar konjunktúráinak az éveiben még béreltek is e célra földeket. Árvay Ernő répatermelési felügyelő 1913-ban érdekes jelenségre hívta fel Kladnigg figyelmét, majd javasolta annak kiaknázását is. Néhány bácskai gazdag paraszt, akik már Bácskában termesztettek cukorrépát, a Somogy megyei Juth községben felparcellázott 1000 kát. holdat megvásárolták, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy ezeken a területeken majd cukorrépa-termesztést folytatnak.

A bácskai parasztgazdaságok cukorrépa termesztése külön figyelmet érdemel, jóllehet a kaposvári cukorgyárral csak néhány évig voltak szerződéses viszonyban. A gyár jelentős szerepet játszott abban, hogy az országnak e vidékén is meghonosodott a cukorrépa termesztése. A bácskai falvak birtokstruktúrájából adódóan itt a parasztgazdaságok képezik - az 1910-es években - majd e régióban létesítendő cukorgyárak alapbázisát. A nemegyszer több száz holddal rendelkező német parasztgazdaságok lényegesen nagyobb területeken termesztették a cukorrépát, mint a dunántúli törpebirtokosok, vagy akár a középparaszti gazdaságok is. A nagyobb terület reményében a cukorgyár itt több engedményt tett, mivel nemcsak az árakat emelte magasabbra, hanem szeletjárandóságot és egyéb kedvezményeket is biztosított.

Eltekintve az 1911/12-es üzemévtől - paraszti cukorrépa-termesztés továbbra sem játszott jelentős szerepet. Viszonylag kevés községben és kevesen vettek részt közülük a cukorrépa termesztésében.

A cukorgyár és a kistermelők pénzügyi kapcsolatára vonatkozó adatokat a 13-as sz. táblázatban tüntettük fel.94 A cukorrépa értékében itt is tükröződik a cukoripar konjunktúrája, illetőleg annak dekonjunktúrája. Nemcsaik a kistermelők száma volt jelentéktelen 1905 és 1909 között, hanem az általuk termelt cukorrépa értéke is csak töredéke volt a bázisévben elért összegnek. A cukorrépa értéke itt sokkal inkább függvénye volt a termelők létszámának, mint a nagytermelőknél, ahol a szerződött termelők létszáma lényegében nem határozta meg sem a terület nagyságát, sem pedig a termelt cukorrépa értékét. A cukorrépa értéke és a bruttó jövedelem közötti minimális eltérés igazolta, hogy a kistermelők nem kapták meg azokat a kedvezményeket és juttatásokat, melyekben a nagytermelők részesültek. Kivételnek számít az 1911/12-es üzemév, amikor a bácskai parasztgazdaságok közül jónéhány termelőnek biztosították a cukorárfelülfizetést és a szeletjárandóságot is. A szeptember i-ig felvett előleg százaléka a kistermelőknél is jelentős szóródást mutat, a cukoripar prosperitásának időszakában csökkenő, a depressziós szakaszban pedig növekvő tendenciát tapasztalhatunk. A nagytermelőknél viszont ennek éppen az ellenkezőjét láthattuk, amely lényegében abból adódott, hogy az általuk felvett kölcsönök sokkal nagyobb megterhelést jelentettek a cukorgyárnak. A táblázatból az is kitűnik, hogy a kistermelők a melléktermékek vásárlásában jelentéktelen szerepet játszottak, a cukorgyártól általában csak a répamagot vásárolták meg. A cukorgyárnak a nagytermelőkkel tartott üzleti kapcsolata rentábilisabb volt, ezért a kistermelők a cukorrépa termesztésében csak kiegészítő szerepet tölthettek be.

331