Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
vonalak kiépítésével - egyre távolabb esett, amely komoly szállítási nehézségeket okozott, a répa költségeit pedig jelentősen megnövelte. E tekintetben a kaposvári cukorgyár szerencsés helyzetben volt, mivel a MIR béruradalma - mint a legfontosabb cukorrépa-termesztő bázisgazdaság - a gyár répaszükségletének tetemes részét ki tudta elégíteni, így a vonzáskörzetét - eltekintve a bácskai cukorrépa-termesztéstől, amelyre majd a későbbiekben kitérünk - Somogy, Tolna és Baranya megyékre koncentrálhatta. A cukorgyár répabeszerzési területe a Si- montornya-Gyékényes, Dombóvár-Pécs, Magyarboly, Dombóvár-Lepsény, valamint Somogy megye öt helyiérdekű vasútvonala mentén volt.10 A hátrányosabb helyzetben lévő cukorgyárak - érthetően - a szállításból adódó többletköltséget a gépi felszerelés korszerűsítésével és a répafeldolgozás költségének a csökkentésével igyekeztek ellensúlyozni. A kaposvári cukorgyár extenzív irányú fejlesztését az is előmozdította, hogy az ipartalan Somogy megyében a dunántúli városok közül - Szombathely után - a legdinamikusabban fejlődő Kaposvár, olcsó munkaerő tartalékhaddal rendelkezve, a gyár igényét mindenkor ki tudta elégíteni.11 Az országosan is jó szakember hírében álló gyár igazgatója azonban felismerte az intenzív fejlesztés szükségességét is. Ezért 1908. március 5-én a központnak írt levelében már elégedetlenségét fejezte ki, mivel a technikai fejlesztést az országos ütemtől elrna- radtnak tekintette. Kladniggnak Valóban igaza volt, mivel az 1895/96-os üzemévben a kaposvári cukorgyárban egy munkásra 1,71 HP jutott, az országos átlag pedig csak 0,68 HP volt. Az 1913/14-es üzemévben pedig már fordított volt az arány, a kaposvári cukorgyárban 1 munkásra 0,84 HP jutott, messze elmaradva az országos átlagtól, amely már 1,82 HP volt.12 (1. sz. táblázat.) Ugyancsak hasonló eredményre jutunk akkor is, ha megvizsgáljuk az egy gőzgépre jutó HP arányát. Az 1. sz. táblázatból láthatóan 1895-ben a magyarországi cukorgyárakban egy gőzgépre 27 HP esett, Kaposvárott pedig 50. Ez az arány 1913-ta már jelentősen megváltozott, országosan 80 HP-re nőtt, Kaposvárott pedig változatlanul 50 HP maradt. A fentiekben látható arányeltolódás egyben a fejlődésbeli különbséget is tükrözte. Az igazgató hiába érvek azzal, hogy a kaposvári cukorgyár vök az első, amely a homokcukor gyártását megkezdte és annak technológiáját a selypi, a hatvani, a sárvári, a nagyszombati, a tapolcsányi és a mező- hegyesi cukorgyárak is csak később vették át, a tényen nem tudott változtatni, jelesül azon, hogy a fenti cukorgyárak mind a termelés mennyiségében, mind pedig a minőségben túlszárnyalták a kaposvári cukorgyárat. Az igazgató éppen ezért sürgette a gyár modernizálását.13 Az extenzív fejlesztés eredményességét elsősorban az kérdőjelezte meg, hogy noha a kaposvári cukorgyár az 1910-es évek elején az előállított cukor mennyiségében az országos átlagot még meghaladta, a cukor minőségével azonban már nem lehetett versenyképes. A MIR igazgatósága 19x3- ban joggal kifogásolta, hogy „az eddig szállított cukrok minősége a vevők várakozásán alul maradt. . . még mindig nem üti meg azt a mértéket, amellyel más gyárak részéről kielégítve lesznek,”14 és ha továbbra sem lesz javulás, az esetben előfordulhat, hogy „kizárják a kaposvári termékeket, Vagy legalább jelentékenyen devalválják gyártmányaink értékét”.15 A MIR igazgatóságának a helyzetét még csak súlyosbította, hogy az 1910-es évek elején a nemzetközi piacot elárasztó cukordömping következtében a vevők is egyre igényesebbek lettek és mind gyakrabban kifogásolták a MIR termékeit. Az Angliába és Indiába exportált cukor jelentős részét angol kereskedelmi cégek közvetítésével tudták csak forgalomba Hí
