Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
hozni, amelyek a cukor minőségére hivatkozva az egyébként is hullámzó cukoráraikat egyre lejjebb kívánták szorítani. A Magyar Hitelbank konstantinápolyi ügynöke 1913-ban jelezte, hogy az „utóbbi MIR küldeményeknek a vevői komoly bonifikációt követeltek a rossz minőségű cukorért”.10 A MIR igazgatósága a cukorgyár igazgatójától egy kielégítő bonifi'káoiós ajánlatot kért, hogy a konfliktust a vevőkkel elintézhesse. A gyár válaszlevelében részletesen elemezte a gyenge minőségű cukor előállításának az okait. Többek között rámutatott arra is, hogy a kampány aránytalan elhúzódása - amely szintén az extenzív termelés tünete - jelentős károkat okozott. A korai kampánykezdés következtében a feldolgozásra kerülő répa még nem volt érett, a zöld répából pedig tiszta fehér cukrot nem lehetett készíteni.A télutóra elhúzódó kampány végén, a részben már romlásnak induló, legtöbbször fagyott répából sem tudtak kifogástalan minőségű cukrot előállítani. Ezért azt javasolta a gyár vezetősége, hogy a kampány elején és a végén feldolgozandó répából csupán nyerscukrot készítsenek, mivel ezzel az eljárássá! - a kampány főidőszakában előállítót cukrot az őszi termék kétharmadát - bárhová lehet exportálni.17 A gyárfejlesztés korlátái a munkaerő kínálat területén is megmutatkoztak. A százíadelőn jelentkező politikái és kormányzati válságok, a kivándorlás tömegméretű kiszélesedése jelentékenyen befolyásolták a munkaerő-kereslet és kínálat alakulását is. Az igazgató az 1,905/6. évi üzemévben már a munkaerőhiány miatt panaszkodott. A munkaerőhiány a répaszállító nagybirtok-üzemeket érintette elsősorban, súlyos következményei miatt a kampányt hatszor kellett - 14 napos szünettel - megszakítani. A súlyos gondot tetézte még az is, hogy a répa értéke is csökkent, sőt a termelési költségek is tetemesen emelkedtek, mivel az „üzemet” változatlanul készenlétben kellett tartani. 1908-ban már a cukorgyár kapuján belül is jelentkezett a munkaerő- hiány, egyelőre csak az előkészületi munkák idején, amikor az aratásra eltávozó több éves gyakorlattal rendelkező munkásokat a tanulatlan és a munkahelyeiket sűrűén változtató munkáscsapatokkal nem tudták pótolni.18 Ha a kaposvári cukorgyár két évtizedes mérlegét összegezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a jelentős technikai fejlesztés ellenére sem tudott lépést tartani azokkal a cukorgyárakkal, amelyek elsősorban az intenzív fejlesztés útjára lépték. Természetesen mindez nem jelentette azt, hogy a kaposvári cukorgyár szerepe és jelentősége a régióban csökkent volna. Az a látszólagos előny, amely az olcsó munkaerő kínálatban megmutatkozott, végül is a technikai fejlődés fékjévé vált a későbbiekben. 2. A cukorrépa-termesztés népszerűsítése A gyár igazgatója 1904-ben a Szentimrei Földműves Iskola igazgatójához írt levelében - a cukorrépa-termesztés nagy horderejére hivatkozva - azt kérte, hogy az iskolai oktatás keretén belül is népszerűsítsék a cukorrépa-termesztés előnyeit. Az iskola igazgatója válaszlevelében közölte, hogy támogatni fogja a gyárvezetés ezirányú törekvését, hisz a tanulóknak már évek óta - igaz, hogy csak kisebb területen - bemutatják a cukorrépa-termesztés technológiáját és a szükséges elméleti tudnivalókat is tanítják.19 Az igazgatóság együttműködve Somogy, Tolna és Baranya megye gazdasági egyesületeivel, népszerűsítő előadásokat szervezett, amelyekben a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanárai - az ország legkiválóbb cukorrépa szakértői - tartottak előadásokat. Ezeket az előadásokat a Köztelekben országosan is közétették. A lap elismerően írt az 1907. 312
