Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
Dénes Zsófia a Rippl-Rónai-hagyaték szellemi vonatkozásairól már pozitívabban tudott beszámolni. Arról a gyűjteményről, amit Rippl-Rónai Ödön 1921-ben hagyományozott a múzeumra. Ezer darab képről volt szó, köztük száz- tizenkét olyan leltári számú, amit a festő saját kezűleg jegyzett. Az egész anyag 1935-ig hely hiányában (!) raktárban zsúfolódott, míg az „értékesebbjét” halálának évfordulóján kiállították.122 . Az írónő által megtekintett Rippl-Róoai-szobába persze nem az igazán nagy remekművek kerültek, de a szín, forma és látomás-világ szemszögéből mégis fontosnak ítélte. Külön megragadták az arcképek. Sok portré volt ott Rippl leegyszerűsített pasztell technikájával, ami két színnel el tudta érni minden színhatás ragyogását. Bródy Sándor fiatalkori portréját látta, amelyet szinte „szerelmes ecsettel” a fiatal Rippl-Rónai festett - Sándor mellényben előrenéz címmel -, azután Fenyő Miksa vörös és sárga pasztell portréját. Érdekes párhuzamot vont végül Dénes Zsófia a somogyi népművészeti gyűjtemény és Rippl-Rónai piktúrája között, mondván, ebben kivirult a Somogy megyei népiélek, a festő, az ő nagy kultúrájával kiteljesítette küldetését,123 * * * Dénes Zsófia cikkeivel mulasztások pótlását szerette volna elérni. Munkájának is szerepe volt abban, hogy még ugyanabban az évben (1936) ez részben sikerült. 1936. szeptember 6-án a szoborleleplezés alkalmából Kunffy Lajos, Rippl-Rónai barátja és festőtársa beszélt megtett útjáról és emlékének őrzését állította feladatul . . . Szobra állt, utcát is elneveztek róla. És az emléktábla? Ami a Berzsenyi Társaságnak nem sikerült, azt egy másik egyesülés akarta pótolni jó egy évtizeddel később. 1948 elején közölte a Somogyi Hírlap: „Márciusban a Petőfi Társaság vándorgyűlése lesz a kaposvári irodalmi élet legkiemelkedőbb eseménye, s valószínű, hogy ugyanebben a hónapban jelölik meg Rippl-Rónai József Fő-utcai szülőházát emléktáblával. A ház előtt helyezik el a Teléky-parkban levő szobrát is. A képzőművészek Szabad Szakszervezetének bekapcsolódásával rendezendő ünnepségen Fóthy János, a Rippl-Rónai Társaság titkára mond ünnepi beszédet. Ugyancsak ekkor rendezik meg a Rippl-Rónai emlékkiállítást.”124 „VISSZASUGÁRZÖ ERŐ” Emlékezései egyik fejezetében mondja Rippl, hogy amikor Munkácsy házába járatos lett, gyakorta találkozott* odalátogató művészekkel, irodalmárokkal. Megemlíti többek között Szilágyi Dezső, Pázmándy Dénes, Justh Zsigmond nevét.120 Az utóbbival meleg levelező viszonyba került: ,,ö Nizzából írja leveleit - tájékoztatta öccsét -, egészen őszinte jó barátságot kötöttünk - így távolból . . . Okos és kedves ember, ő egyike azoknak a kevés magyaroknak, akik az én légiómhoz tartoznak.”126 Könyvének ugyanazon helyén hivatkozik Szomoty Dezsőre, aki ugyancsak egyike volt azoknak, kik korán kiálltak mellette, és nem feledték el gyorsan halála után. Szomory ennek tizedik évfordulóján több cikkben idézte fel a kedves embere „bús” emlékét. Természetszerű, hogy legerőteljesebben ifjúságuk közös, párizsi napjaira emlékezett, Az első kiállítás nehézségeire, a pályakezdő művész sorsának gondjaira. Az 1937-es emiektárlat ürügyén első, sorsdöntő lépéseiről írt, Emlékezései299