Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
1923 nyarán merült fel a „Berzsenyi Dániel irodalmi csoport” újraalakításának gondolata, és június 15-én ez meg is történt. A literatúrai hagyományok ápolását néhány év után kiterjesztették a képzőművészetre, így nyílt meg 1927. április 10-én az említett Zichy-tárlat, amelyen néhány Rippl-pasztellkép is szerepelt.113 A két szervezet együttes említése nem véletlenszerű. Ti. mindkettő feladatának tartotta a Rippl-Rónai-kultusz ápolását. Kifejeződött ez abban, hogy az országos egyesülések közül a Képzőművészeti Társaság Herczeg Ferenc írót, a Szinyei Társaság Csók Istvánt, a KÚT Beck Ö. Fülöpöt küldte le temetésére. Továbbá, a/mikor - még a festő életében - felmerült a terv, hogy Kaposváron nevezzenek el utcát róla, a KÚT minden erővel támogatta ennek realizálását. Márffy Ödön elnök és Rózsa Miklós igazgató levelet írt a város vezetőihez: „A KÚT elnöksége mély megilletődéssel és őszinte örömmel vette tudomásul a napilapok közleményeiből, hogy Kaposvár városa a maga nagy szülöttéről, a modern magyar művészet hallhatatlan mesteréről, a Társaság dicső emlékezetű elnökéről Rippl-Rónai József utcát nevezett el, és elhatározta, hogy közadakozásból szobrot állít emlékének.”111 A KÚT Medgyessy Ferencet bízta meg a szobor elkészítésével, aki felajánlotta azt a városnak, csupán az anyagár megtérítése ellenében.U:> Az emlékmű elkészítését az országos szervezet szorgalmazta, de nem maradt tétlen a helyi sem. A Berzsenyi Társaság 1928. évi tavaszi tárlatán bemutatták - gyászkeretben az egyik Rippl-önaroképet, nem messzire ettől pedig Berzsenyi Dániel mellszobra állt. Ez volt talán az első kísérlet arra, hogy a két kiemelkedő művészegyéniség emlékét összekapcsolják, és ez - mondhatni - évtizedeken keresztül meghatározta a társaság munkáját. Évek előkészítő munkája után kiadványok elindítását határozták el, s 1934 februárjában fogadtak el tervet egy irodalomtörténeti tanulmány megjelentetésére, s ugyanakkor rögzítették írásban, hogy Rippl-Rónai szülőházát a társaság emléktáblával jelöli meg. Minthogy ennek anyagi oldala volt, szerveztek egy Gulácsy-estet, melynek bevétele adta volna a pénzügyi alapot a táblához.116 Sőt, mivel a KÚT jelzett megbízásához nem volt fedezet, a Berzsenyi Társaság kinyilvánította szándékát a Rippl-Rónai-szobor felállítására kezdeményezett mozgalom támogatásáról.117 Persze nem tekinthetünk túlzott elvárásokkal e határozatokra, hiszen a Berzsenyi Társaság végül is nem rendelkezett korlátlan pénzösszegek felett, s ebből következően az ilyen programok végrehajtása nehezen ment. Még kétszer, 1934 márciusában és 1935 júniusában szerepelt a szervezet üléseinek napirendjén az emléktábla-ügy, mindkétszer Berzsenyi Dániel emlékének ápolásával egybekapcsolva, de eredmény nem született, annak ellenére, hogy a híradás szerint „anyagi alapja megvan, s a tábla is rövidesen elkészül.”118 * * * Rippl-Rónai körüli csönd sarkallta arra Dénes Zsófiát, hogy utána járjon a miérteknek. A festő halálának nyolcadik évfordulója hozta le először az írónőt Kaposvárra, hogy adalékokat gyűjtsön ahhoz a feltevéshez; akik az egész emberiséget megajándékozták „zseniális” alkotásaikkal, megértek arra, hogy halhatatlanok legyenek és nevüket „kivételes kegyelet” koszorúzza. Erről az alapról vizsgálta a Rippl-évforduló ürügyén a konkrét esetet. Irodalmi riportot készített, amelynek dokumentációjában fontos helye volt egy fényképnek a festő 297
