Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
magyarság egyik legolvasottabb és legtekintélyesebb lapja, a Clevelandben megjelenő Szabadság foglalkozott Rippl piktúrájával ebből az alkalomból. A terjedelmes cikk gondolatmenete hasonlatos a fent idézetthez, „a nagy magyar mester nemzetközi értékét és jelentőségét”88 taglalta. Az írás szerzője Tamás Ernő az itthon akkor jól ismert költő. Értékelése nem haladja meg azt a szokásos mércét, miszerint Rippl-Rónait a nagy francia impresszionistákhoz kell társítani. Meglepően alapos tájékozottságot árul el viszont a piktor húszas években készült alkotásairól, és különösen érzékletesen ír kolorjairól, hogy pasztell- portréi a színes kréta és a színköltemény festöportréjává avatják. Majd azt, az ugyancsak több helyütt olvasható gondolatot fejtegeti, hogy az olajfestmények és más képek a természet hatásának egyéni megfigyelését, az impressziók eredeti ,,megrögzítését” mutatják. Ez az írás - és Birnbaum kötete - kétszeres figyelmet érdemel. Előbb úgy, mint adalék az amerikai magyarság érdeklődéséhez az „óhaza” művészi mozgalmai iránt, azután Rippl-Rónai nemzetközi hírének egyik nem elhanyagolható ténye.89 „ÜJ VILÁG, MAGYAR ÉS MÉLA” Rippl-Rónai piktúrájának egyik francia méltatója abban látta egyedi értékét, hogy amikor a magyar művészet „oly nehezen kereste” útját a legkülönbözőbb irányokban, akkor a festő elsőnek valósította meg a szövetséget egyrészt nemzete „mélységes, veleszületett tulajdonságai”, másrészt ama művészi szabadság között, amelyre Párizs egy század óta az egész világnak példát mutatott.90 Babits Mihály - szó volt már erről - ugyancsak érdeklődött a modern művészet megszületésének körülményei iránt, s úgy vélekedett, hogy a francia impresszionisták, kik Rippl-Rónaira nagy hatással voltak, az emberi lélek legmélyebb, legnagyobb, legáhitottabb érzéseinek kifejezésével tettek igazán sokat. Az érdeklődési kör azonosságai mellett a történelem eseményeinek volt nagy szerepük abban, hogy a költő és a festő kapcsolata meghitté vált. 1918 őszén, amikor a magyar értelmiség legjobbjai kiáltványt tettek közzé a Pesti Naplóban a „testvémemzetek” államszövetségéről, a negyvenöt aláíró (Ady Endrétől Vedres Márkig) névsorában ott volt Babits Mihály és Rippl-Rónai József.91 A szöveg egyik része különösen fontos a későbbiek szempontjából: a megfogalmazók a nemzeti egységet nem történelmi vagy nyelvi megőrzésével, hanem a „nemzeti tudat” összekapcsolódó voltával kívánták biztosítani. A szellemi termékek szabad áramlásával, az együvé tartozók nemzettudatának kultúrmissziós ápolásával. Ezek az elvek egyezést mutatnak a piktornak a művészet társadalmi szerepéről hangoztatott nézeteivel, amely szerint a kulhírértékekért történő „manifesztálás” más élet és más nevelés lehetőségét hozza, „melegebb és kedélyesebb” lesz minden.92 A haza nem politika, hanem műveltség - írta Babits egyik cikkében93, s ez gondolkodásuk egyik sarkalatos pontjának egyezését mutatja. így kerültek be és találkozhattak többször a polgári demokratikus forradalom győzelme után az Irodalmi és Művészeti Szaktanácsban. Mindkettőjükre számítottak a közoktatásügy forradalmi átszervezésében, de — mint ismert — Rippl-Rónai előbb, Babits hónapok múltán passzivitásba húzódott. Nexusuk azonban állandósult, elmélyült, gyakorta találkoztak. Bizonyság erre Babitsnak egyik Fenyő Miksához küldött levele. „Mellékelve visszaküldöm 291
