Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény

nagyot adni, ha együtt halad a Nyugattal, ha magyarsága európai mércéjűvé vált. A kettős kötődés, az itt és ott egyaránt szorító követelményének hatása ekként összegződött A Gare de l’Est-en néhány szakaszában:

Fagyos lehellet és hullaszag Szállt ott minden virág felett.

Elátkozott hely. Nekem: hazám.

i A naptalan Kelet.

Mégis megyek. Visszakövetel A sorsom. S aztán meghalok,

Megölnek a daltalan szívek S a vad pézsma-szagok.

Igaz, itt az „ellen-honvágyjelleg” dominál, de a hazám szó és a cselekvés, a mégis megyek a sors vállalását erősíti. Némileg később - támadások következményeként - került át a hangsúly az itthoni földhöz, levegőhöz és fajtához ragaszkodásra. Már kortársai „fajszeretete és nemzetközisége küzdelmét”61, megnyilatkozását látták az Ond vezér unokájában:

Egy nagy tivornyán borral, vérrel Idéztem a halottakat S találkoztam vad Ond vezérrel.

Nyeregben ült kozák ló hátán,

I Rabolt ló hátán dölyfösen

S én elhűltem ős színe láttán,

Hiába akarnám, szeretném,

Nincsen hozzá semmi közöm,

Más a szemem, gerincem, eszmém.

Más a lovam, a vérem álmom,

Tőle jövök és idegen

Az én ősöm, fajtám, királyom.

Ilyen bánat-folt nincs fölvarrva E kerek földön senkire Csak fajából kinőtt magyarra.

Hozzá kell tennünk, hogy a dilemma azért lehetett kapocs az újat akaró művészek között, mert az egész akkori „városi értelmiségben” ott élt. Babits Mihály Párizs című verse éppúgy kifejezte ezt, mint Ady és Rippl-Rónai, Kerms- tok Károly és Lengyel Menyhért, Hatvány Lajos meg mások írásai. Utaltam már arra, hogy a festőt mily nagyon foglalkoztatta a „nemzeti vagy nemzetközi” problémája. A megoldást abban látta, hogy az alkotó előbb legyen internacio- nális, mert így eo ipso nemzeti is. Ezzel határolta el magát azoktól, akik csak a divat, sikk okán, ma már nevetséges ízlóskorlátok miatt végletekben gondol