Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
A parasztbirtok legújabbkori történetének vizsgálata kiegészíthető, sőt feltétlenül kiegészítendő a szociológia módszereivel gyűjtött adatok segítségével. A napjainkban rohamosan átalakuló falvakban a kutató mondhatni az utolsó pillanatban végezhet olyan felméréseket, amelyebből nem túlságosan bonyolult eljárással következtetéseket vonhat le az elmúlt félévszázad életkörülményeire, paraszti gazdálkodására, az agrárnépesség művelődésére és magatartásformáira. Az elmúlt nemzedékek életére természetesen elsősorban 'nem abból következtethet a történész, hogy mit mesélnek a szülőkről, nagyszülőkről a falu lakói. Ezek a visszaemlékezések csupán színező anyagot jelenthetnek, többnyire a jobb megértést segítik elő, de nem helyettesíthetik a forrást. A múlt szociológiai vizsgálata elsősorban a mai életkörülmények részletes elemzésére épül. Azt kell felkutatnunk, ami a múltból máig továbbél. Azok a történelmi jelentőségű változások, amelyek 1945-ben, de méginkább 1959-1960 táján, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének időszakában bekövetkeztek, teljesen megváltoztatták a vidék külső arculatát s az egész paraszti életformát. A változás évszázados birtokviszonyokat, közösségi - nem kodifikált - jogviszonyokat, paraszti hierarchia-formákat söpört el, s ezeknek csupán emlékei egyes maradványai élnek tovább. Ha a helytörténész 1930-ban vagy 1950-ben állt volna neki az adott agrárvidék egykori jelenének vizsgálatához, akkor szinte minden érdemi, megalapozott megfigyelése közvetlenül hasznosítható lett volna az évtizedekkel korábbi viszonyok leírásánál. A „hagyományőrző falu” akkor még nem csupán legenda, hanem valóság is volt. Százados szokásokat őrizve, kemény - íratlan - szabályok szerint élték lakói. Tamási Áron írta: „Mintegy balladának, olyan szigorú a formája ennek az életnek. De az emberi számítás szerint legalább biztos, megtartó, erős”. A nagy társadalmi-gazdasági átalakulás óta a falu merevsége oldódott, ma sokkal nehezebb a falu életéből annak múltbeli életére következtetni. De nem lehetetlen. A mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása és a technikaváltás eredményeként hatalmas mennyiségű hagyományos paraszti termelőeszköz, szerszám maradt a falvak népének udvaraiban. Ezek jelentős részét megőrizték, kisebb részét a ház körül és a háztájibán végzett munka során ma is használják. Egy-egy parasztház teljes eszközleltárának elkészítése számos tanulsággal szolgálhat, ha azok eredetére is gyűjtünk adatokat. Idős emberek egyébként meglehetős biztonsággal tudják elmondani, hogy egy vagy másik eszköz honnan származik (örökölte, vásárolta, készítette, miaga gyártotta), hogyan használták (pl. az egész rokonság használta vetőgépét, szőlőprését vagy bérbeadta) mi volt az előnye, mi volt a hátránya; fontosabb gépnél még azt is, hogy pontosan kinek volt még belőle. A konyhai felszerelési tárgyak (beleértve itt is a használaton kívülieket) leltározása során a régi ételkészítési, táplálkozási szokásokra, a háztartás egészének működésére kaphatunk tájékoztatást, köztük olyan információkat, amelyeken továbbindulva felfejthetjük a parasztgazdaság és a piac kapcsolatainak egyes szálait, a házikert művelésének egykori szokásait. A múltra való visszatekintéshez a legtöbb adatot természetesen azokban a településekben gyűjthetjük össze, ahol - főként a sajátos természeti körülmények miatt - nem került sor a szövetkezetesítésre, hanem megmaradt a kisparaszti gazdaság. Nem sok ilyen van, de ezek tanulmányozását, vagy legalább megtekintését azoknak is ajánljuk, akiknek vizsgálati területe már nem mutatja a gazdálkodás ilyen formáit. Egy hagyományos kisparaszti gazdaság jobban őrzi 14
