Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
A dűlők szerinti birtokcsoportosítás lehetővé teszi az egyes dűlők művelési ág szerinti vizsgálatát, térképre vetítését. Az egykori kataszteri térképeik és azok iratai az Országos Levéltárban és az Országos Széchenyi Könyvtár térképtárában találhatók, de nagyrészt fellelhetők a megyei levéltárakban is. Felsorolásuk megtalálható a levéltár térképjegyzékében. Az egyes birtokosokra vonatkozó adatok cédulákra történő gyűjtésénél mindig szem előtt tartandó, hogy esetenként külön telekkönyvi részként szerepelhet a férj és a feleség tulajdona, továbbá az is, hogy a községen kívüli tulajdonosról, illetve más községek határában is földdel bírókról természetszerűen csak részadatokat kaphatnunk. A birtokrészleti jegyzőkönyv megfelelő adatainak ösz- szesítésével rekonstruálható a falu, a határ egész területének művelési ágak szerinti megoszlása, még akkor is, ha vegyes művelésű (szántó+legelő, szántó^-szőlő) birtoktestek a tiszta csoportosítást megnehezítik. Különösen kedvező helyzetet teremt összehasonlítások végzésére, ha megmaradt egy község két, egymástól időben távol eső kataszteri felmérési anyaga. Választ kaphat a kutató olyan kérdésre, hogy milyen változás következett be a birtokstruktúrában két felmérés között; milyen folytonosság figyelhető meg több nemzedéken át a családi birtoklásban; milyen mértékben változtak meg az egyes művelési ágak közötti arányok; mennyire haladt előre a tagosítás a két felmérés közötti időszakban. Igen becses forrás - de rendkívül nagy munkát igényel - a telekkönyv. A telekkönyvek és a telekkönyvi iratcsomck mind a tulajdonos-változásokra, mind pedig a birtok terheire (betáblázott adósság) viszonylag pontos képet nyújtának. Ezek az abszolutizmus korától meglévő iratok mellékleteikkel (kérelmek, végzések, térképmásolatok, községi adatok) együtt az egyik legértékesebb forrás- típust képezik. Nehezen lehet pontos, sokszor akár hozzávetőleges képet alkotni a zsellérek földbirtoklására. A kiindulási alapot itt is az 1848 előtti állapotokat tartalmazó források jelentik. A forradalom utáni időkből - szerencsés levéltári körülmények között - fenmaradt különféle kimutatásokból, „összehasonlító táblákból”, birtokjegyzékbekből, szabályozási tervekből kell kiszűrni a zsellér családfőket. Ugyanígy használhatók a földtehermentesítési okiratok, s az ún. Com- bi'natoriumok. Leginkább használhatónak tűnik erre a maradványföldek váltsá- gáról készített kimutatás. (Ismeretes, hogy a házas zsellérek legelőhasználati jogaik fejében a jobbágyfelszabadításkor 1/8 telekhez járó legelőilletménynek megfelelő, azaz 3/4 holdtól 4 holdig terjedő legelőjoghoz juthattak.) Kedvezőbb a kutató helyzete olyankor, ha a volt földesúr családi levéltára megmaradt, mivel ott részletes adatok találhatók az úrbéres vagy akár a nem úrbéresnek minősített zsellérek számától, birtokviszonyáról, felszabadulásük különös problémáiról. A zsellérbirtok vizsgálatánál agrártörténetírásunk újabban arra hívta fel a kutatók figyelmét, hogy fordítsanak különös gondot a tájegységenkénti konkrét elemzésekre, mivel sok esetben nem tartható az a korábban elterjedt nézet, hogy a zsellér lényegében a földnélküli agrárproletár. A források komplex fel- használásával kell tehát - községről községre menve - választ adni arra, menynyiben voltak a zsellérek irtvány- és maradványföldek birtokában, mi maradt ebből ténylegesen a kezükben, s főként azt, hogy az egyes zsellérek milyen más kiegészítő foglalkozást űztek, amivel esetleg a volt telkes jobbágyok gazdasági és életviteli szintjét megközelíthették, vagy egyedi esetekben azt meghaladták. 13
