Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
1 kerületenként a főtörvényszékeket, Becsben pedig a legfelsőbb úrbéri törvényszéket. Általában a főtörvényszékek iratai maradtak ránk. Az úrbéri peranyagok - mivel a perek hosszan elhúzódtak, sokféle kérdés szorult tisztázásra - hatalmas iratcsomók, amelyek a feudális és kapitalista korszak állapotainak ösz- szevetését teszik lehetővé. A periratok és mellékleteik, az 1853-as úrbéri nyílt- paráncs, a földtehermentesítési nyíltparancs, az egykorú magyarázó és tájékoztató kézikönyvek, a Geringer-féle Népoktatás (1850) és a földtehermentesítési levéltári iratok segítségével egy község, esetleg egy tájegység termelési viszonyainak átalakulását rekonstruálhatjuk. Az úrbéri periratok földbirtokstatisztikai szempontból is megbízhatónak tekintett anyagán túl Sándor Pál agrártörténész főként a szőlőbirtoklás tisztázásához (a szőlők földkönyvei mellett) a levéltárakban hézagosán fennmaradt birtokfelvételi '-jegyzőkönyveket, az 1850-es években megindult földadókataszteri munkálatok során az adóképesség felmérését célzó iratokat is bevonta vizsgálódási körébe. A birtokfelvételi jegyzőkönyvet a tagosítások során készült birtokkönyvek adatainál használhatóbbnak találta, mivel az utóbbiak elsősorban a legelőre és erdőre jogosult egykori úrbéresek birtokviszonyait tartalmazták. A kataszteri felmérések anyagának forrásként történő felhasználására Szabad György, Sándor Pál és Orosz István hívta fel történészeink figyelmét. A polgári jogegyenlőség és az egységes, általános adózás bevezetése szükségessé tette az adóalap pontos felvételét. 1850-ben vezették be az ideiglenes adóalapot (ún. Grundsteuer-Provisorium), mely maga is valamelyest megbízható felmérésre épült. 1856-ban kezdődtek a re'ndszeres felmérések, melyek még az első világháború idején is folytak. A már felmért területeket 1902-től részben újra felmérték, mivel a jelentősebb lecsapolások, művelési ág változások számbavétele szükségesnek látszott. A „foldadó-ideiglen” alapján jelent meg 1865-ben Budán a „Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme” c. kiadvány, mely Erdély és Horvátország adatait kivéve községenként sorolja a rét, legelő, erdő, szőlő megoszlását, a földből származó tiszta jövedelem forintértékét. Ha a helyi korai „földmérési bizonylat” hiányzik, a „községi felszámolásokkal” párhuzamosan vizsgálva, ez a kötet jól hasznosítható. A kataszteri felvételek alapján egy község birtokviszonyairól teljes képet alkothatunk, mivel tartalmazzák mind a község, az egyházközség, a nagy- birtokos stb., mindpedig az egyes paraszti tulajdonos, háza és belsőségei, szántója stb. legfőbb adatait, továbbá a meg nem művelt területeket, a közbirtokosságokat. A községhatár hivatalos leírása teljesen megbízható adatokat tartalmaz, a szomszédos községek bírói és megbízottjai aláírásukkal és pecsétjeikkel hitelesítették az okmányt. A kataszteri iratokból a birtokrészleti jegyzőkönyvek sorban számozott parcellák (telekkönyvi számok) s egyben a dűlők szerint felsorolják a birtokosokat. Az azonos nevűek esetében ragadványnevek, s az utcai házszámok segíte'nek a megkülönböztetésben. A birtokrészleti jegyzőkönyv és a kataszteri térkép segítségével rögzíthető a birtoktestek fekvése, így a tagosított- ság mértéke is meghatározható. Itt azonban figyelünk kell más községeik viszonyaira is, s csupán gondos összehasonlítások után állapíthatjuk meg, hogy mennyire volt „szétszórt” egy-egy paraszt birtoka. Az sem számított ritkaságnak a jobbágyfelszabadítás éveiben, hogy néhány holdas birtok a „Parzellen- Protokolban” 25-30 szám alatt legyen bejegyezve. 12
