Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

nálóbb, mélyebb, mokányabb szívű és lelkű embert Nálad nem ismertem. Soha őszintébbnek, igazabbnak hozzám senkit nem éreztem. Amit mondott a nagy vastagnyelvű szád, azt bizonyította álmos, nagy, fekete szemed méginkább. Tisztelettel kellett Rád tekintenem. Tisztelettel kellett minden szavamat Hozzád intéznem. Éreztem mindig, hogy ritkán szabad tréfálnom úgy, ahogy másokkal szoktam tenni. Egymáshoz való tiszteletünknél csak lelki vonzódásunk, szeretetünk lehetett nagyobb méretű - végtelenebb."

34 A részlet ténylegesen csak baráti vonzódásról, tiszteletről szól. De szükséges megjegyezni, hogy közvetlenül a költő halálát követő időben íródott, s így szinte törvényszerűen az érzelmek hangsúlyozódtak benne jobban. Egyértelmű, hogy ilyen adalékból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Annál kevésbé, mert ez a valóságnak csak egyik oldala, s figyelemmel szükséges lennünk arra is, amit másfelől mutatnak a cikkek, dokumentumok. Nevezetesen, még Rippl-Rónai és Ady személyes megismerkedése előtt előtt vont például Hatvány Lajos párhuzamot művészi törekvéseik között. A költőhöz 1908 novemberében küldött levelében olvashatók e sorok: „Nem hallgathatjuk el, hogy föllépésed igenis szakítás sok hagyománnyal, szóval irodalmi forradalom. Hisz s ez az, amit neked nem kell bizonyítanom - ebben épp annyi öntudatlanság, mint szerencsés művészi számítás, Rippl-Rónaizmus van a te részedről - szóval ez az, amit nemcsak akartál elérni, de hál' istennek el is értél."

35 Messzire vezetne innen annak taglalása, hogy mi az egyező és mi a különböző a festő és a költő célkitűzéseiben és megvalósult szándékaiban, tényként azonban rögzíteni kell, hogy a hagyományokkal való szakítás, továbbá az elképzelések lehető legvilágosabb körülhatárolása, valamint az igen kifinomult belső művészi érzék közösségét vagy legalábbis hasonlóságát hamar észrevette a kívülálló is. Természetesen, Hatvány megállapítása lehetett Ady 1908-as nagyváradi (vagy azt megelőző) cikkének hatása. De hozzátéve ehhez megismerkedésük hangulatát, valamint Rippl-Rónainak a későbbi kaposvári Nyugat-esteken szereplését, már inkább azt kell mérlegelnünk, hogy nexusuknak nem csupán,emocionális, hanem legalább annyira intellektuális alapja volt. Ha nem is perdöntőén, de ezt erősíti a Kaposvári Hírlap „Modern est" című 1910 elejéről való cikke. Ebben arról tudósít, hogy az egyik helyi műkedvelő egylet összejövetelén „ultramodern költők, művészek" - közöttük Ady és Rippl-Rónai - műveit fogják parodizálni.

36 (Találó volt mindkettőjük paródiája. Illusztrációként idézzük Adyét: Léda szeme - Piros villogásban / Kéken sötétlenek / Vad zöldben szikrázó / Bágyadt-lila szemek.) Egy évvel később - Emlékezései megjelenése után - a festőművész úgy nyilatkozott az egyik helyi lapnak, hogy értesülései szerint Ady Endre is foglalkozik majd könyvével.

37 Ha erre végül is nem került sor, azt igazolja a hír, hogy a művek és könyvek cseréje megtörtént. Miután a paródiát is adalékként említettem, méginkább szólni szükséges a mindkettőjüket érő „hivatalos", Tisza István által kivitelezett támadásról. Ez, amiként Adyt, úgy Rippl-Rónait is megerősítette törekvései helyességében. „Meg vagyok győződve arról - mondta egy alkalommal -, hogy egy értelmes és ízléses embert se fog Tisza István megtántorítani, avagy kizökkenteni eddigi meggyőződéséből indokolatlan írásaival. Ma már velünk van Magyarország minden művészileg művelt embere. A haladás emberei kivétel nélkül."

38 Az eddigi közvetett bizonyítékok mellé tegyük oda Rippl-Rónai 1915-ös Ernst múzeumbeli kiállítása körüli levélváltást, illetve az erre készült Ady-cik-