Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

ket. Az előzetes sajtótájékoztatóban felröppent a hír, hogy a katalógusban „Ady Endre ír a művészetről".

39 Ezt követte az év szeptember elején (a válogatott Ady-gyűjtemény tévesen datálja októberre) a költő levele Bölöni Györgyhöz ebben az ügyben: „Tudass sürgős levélben arról is, hogy miért hirdeti a RipplRónai katalógus az én előszavamat? Engem Jóska nem szólított föl máig. Nem értem.'"'

0 Végül is Bölöni közbenjárásával megírta Ady a várt cikket, amiben ismételten kettejük törekvéseinek közösségére, egybekapcsolható voltára került a hangsúly. „Büszke és irigy vagyok egy szép és nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak az emberek idelenn és az angyalok odafenn. Első találkozásom vele Párizsban történt, a Grand-Palaisban, a Szalonban, kiállításon, régen. De volt hálistennek gusztusom hozzá, hogy haza megírhassam: ez a magyar piktor, akinek lépcső-fokra dugták a képét, vagy a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb. így voltam vele sokáig, amíg egyszer Kaposvárott felolvasást nem tartottam s Jóska a nyakamba borult s másnap ebédre meg nem hívott. Bocsásson meg Bródy Sándor bátyám, de Rippl-Rónai Jóska szebb, magyarul szebb, férfiasabb még nálánál is. Ebéd előtt este kellett kimennünk a hegyi villába s RipplRónai Jóska - rossz házigazda - elkésett. Egész Kaposvárt felkutatta, hogy abszintet szerezzen vendégének, aki Parisban nyolc-kilenc évig járt. Kapott is egy fél üveg ilyen méregitalt s ő, aki ezt szintén nem issza, elbámult, hogy én is csak Zilahon és Debrecenben élveztem ilyesmit. Párizsban talán, én abszint-költő aligha ittam három poharat, inkább Pesten. Másnap ismertem meg szépen és jól Rippl-Rónai nagyszerű asszonyát, Lazarine-t, s kis fogadott leányát, Anellát, aki már nagy leány lehet azóta s szemei pedig szebbek. Ez az öreg szép fiú bizonyosan zseni, nagyon nagy ember s felséges életű. Még dekoráló hajlandósága is amellett szól, hogy szépíteni kívánja a világot amelyre az ráfér. Nem akarta, de az egész világ elismeri s elismeri minden valaki a világon. Hogy ilyen embert s éppen drága Franciaországunkban összeverdesett a háború? -: sors. Bár úgy tudnék hinni és produkálni: élni, mint ez a majdnem svihákosan gyönyörű, de mindenesetre legelőkelőbb férfi."

141 A tárlathoz készült írásban szembetűnően megismerkedésük története dominál, amin azonban átüt az irigylő szeretet a tűzhely melegéért, a családi életért s azzal együtt a világszépítő tervek és produktumok csodálata is benne van. Szólhat valaki így csupán „emberi érdeklődés"-re alapozva? Aligha. Mögöttesen nyilvánvalóan ott munkált az a művészi megbecsülés, ami már a Rippl-Rónairól szóló első tárcacikkben jelentkezett: „Mennyire új, magyar és Rippl-Rónai a mi Rippl-Rónaink. Talán nyomorúságos környezete miatt mértéktelenek is vagyunk elragadtatásunkban. Egy magyar vidéki tanító és családja egyébként a RipplRónai egyik és különösen erős képe." Nem feledkezhetünk meg az 1908-as - már idézett - „lelki szenzációt" irigylő írásról sem. Tekintetbe kell vennünk még az összefűző szálaknál azt, hogy az „új törekvések légkörét" mindketten Párizsban ismerték meg, s művészetük példájává vált „a két gyökérből táplálkozó, annál illatosabban virágzó, annál ízletesebben gyümölcsöző fájának".

42 A festő 1915-ös kiállításának matinéjára meghívta a költőt, de Ady egészségi állapota, betegeskedése miatt nem tudott részt venni. 1916 tavaszától egyre hatalmasodó baja késztette Rippl-Rónait látogatásokra. Először 1916 februárjában, utoljára 1919 elején volt Adynál. A festő 1916 februárjának közepén Csók