Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

történelemtanárok 60-70 százaléka levelező úton végzett, s eleve nem részesülhetett ilyen gondos alapozásban. Félve utalok a neveléstudomány, a pszichológia - s ezen belül is: a szociálpszichológia -, a szociológia, a kibernetika, az oktatástechnika és -technológia megannyi új, ideológiai-politikai - s hangsúlyozottan: oktatáspolitikai ••- tájékozottság - joggal bírált - fogyatékosságaira. A történelemtanítás változásai új -összefüggések vizsgálatát helyezik előtérbe: szaktudományunk és társtudományai - s velük a mind erőteljesebben kibontakozó helytörténet - friss kutatási eredményekkel és értékelésekkel adják fel szinte naponta a leckét. Jogos követelmény az is - amint ezt Szabolcs Ottó a Nyári Egyetemen tartott előadásában kifejtette -, hogy a történelemtanítás - a történelemtudomány szemlélet - és módszerbeli változásaihoz igazodva - levetkezze narratív jellegét, hogy a demonstráció és a kísérlet tantárgypedagógiánknak is alapvető módszerévé váljék. A hagyományos oktatóiskola - s benne a hagyományosan értelmezett, a változatlanságot, az örök igazságot, a kinyilatkoztatásokat hordozó pedagógus-szerep - válsága, munkánk, napjaink egyik alapvető konfliktusa. A társadalom - és különböző intézményeink erősödő és gyakran türelmetlen kihívásaira az iskola ma - az oktatás történetileg kialakult szervezetével és rendjével - sokszor bizony nehézkesen reagál. Ezt a konfliktus-helyzetet a közoktatási és a közművelődési intézmények kapcsolatában, ez utóbbiak segítő szándékú kezdeményezéseinek nem mindig kedvező iskolai fogadtatásában is tetten érhetjük, ami — körünkben is — gyakran iskola- és pedagógusellenes vélekedések forrása. Bár meggyőződésünk — oktatáspolitikai célkitűzéseink is erre ösztönöznek —, hogy az iskolának „belülről" kell megújulnia, s a közművelődés egységes rendszere csak ezen az alapon fejlődhet ki, nyilvánvaló, hogy az együttmunkálkodás ma kínálkozó lehetőségeivel nem élni, megbocsáthatatlan bűn. Ha az iskola feladata - márpedig a nevelés mindenkori lényegéből ez következik - az össztársadalmi gyakorlatra irányuló felkészítés, akkor - a falak képletes és valóságos szétrombolása árán is - utat kell nyitni a kétirányú közeledésnek. Szerencsésnek mondható, hogy a történelemtanítás korszerűsítését előkészítő kísérletek, a tantervi tervezetek szaktárgyunk esetén sokirányú késztetést, bátorítást nyújtanak ehhez. Ami viszont már helyi „szerencse"; hogy az említett oktatásfejlesztési törekvésekkel kitűnően összehangolható segítséget kínál számunkra a Somogy megyei Levéltár többéves évtizedes - tervszerű, céltudatos munkája. Szükségtelen ismételt bibliográfiai áttekintésre vállalkoznom azokról a kiadványokról - a helytörténeti olvasókönyvtől a gyűjteményes kötetekig, a levéltári évkönyvektől közösen szerkesztett sorozatunkig - amelyek nemcsak azzal segítenek, hogy eddig hiányzó vagy hozzáférhetetlen szakmai ismereteket, egyre teljesebb képet adnak e megye - és regionális környezete - múltjáról, hanem pedagógiailag, didaktikailag is jól hasznosítható segédeszközt jelentenek a történelemtanár számára. A „Harminc nemzedékről" - felmérések, szakfelügyelői beszámolók alapján, de személyes tapasztalatokból is - megjelenésétől tudjuk, hogy általánosan elterjedt, sokoldalúan használt munkaeszköz - mind az általános, mind a középiskolában. A tanulmánykötetek elterjedtségéről, olvasottságáról, a történelemtanításba való beépülésükről - jellegüknél fogva is - kevesebb a konkrét tapasztalatunk; de ami van, arról szakfelügyelő kartársaim - remélhetően - szólni fognak majd. Érthetően még kevesebbet mondhatunk az alig egy éve indult „Iskola és levéltár" sorozat eddig megjelent füzeteiről, bár kedvező fogadtatásuk bíztató. E kiadványokról szólva nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy a már említett salamoni megoldás, hogy ti. ezeket a kiadványokat központilag juttatjuk el az iskolákba, abból a nem éppen dicsekvésre méltó körülményből született, hogy iskoláink egy része ismételt felhívások ellenére sem rendelte meg ezeket a nevelők és a tanulók számára egyaránt fontos könyveket, amiben nemcsak az iskolák igazgatóit és könyvtárosait, hanem az elsősorban érdekelteket, a szaktanárokat lehetett elmarasztalni. Viszont azt is elmondhatjuk, hogy mind az általános, mind a középiskolai történelemtanárok továbbképzési programjában történeti témák is; legújabb pl. egy-egy az „Iskola és levéltár" sorozatban közreadott téma „mintaórákhoz", bemutató foglalkozásokhoz kapcsolódó feldolgozása a levéltár iskolatörtémunkaközösségi foglalkozásokon és tanfolyamokon egyaránt - rendszeresen szerepelnek helynészének közreműködésével ; s hogy kartársaink szép számban vettek részt az utóbbi évek valamennyi reprezentatív helyi történelmi tanácskozásán: a tanácsköztársasági, a munkásmozgalomtörténeti évfordulókon, a várostörténeti konferenciákon és a levéltári évkönyvek vitáján is. A legújabb kiadványok - egy-egy témakör helytörténeti anyagának, írott vagy pl. képes dokumentumainak közreadásával - a továbbfejlesztés lehetőségeit is jelzik. Nemcsak