Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások
az új - egy bizonyos határon túl elkerülhetetlenül nyomasztó, mert feldolgozhatatlan - információkat, hanem azoknak az iskolai munkába bekapcsolható, didaktikai-módszertani javaslatokkal ellátott feldolgozásait szeretnénk kézbe adni; a későbbiek során esetenként képes hanganyaggal kiegészített „oktatócsomagok" formájában is. A folytatás jövő évi tervén túl - a tantervi változásokkal összhangban - egy több évre szóló programot tervezünk, amely a történelemtanítás, a történelemtanárok igényeit tükröző „megrendelés" lenne a helytörténeti kutatás műhelyei: elsősorban a levéltár, a pártarchívum, de a múzeum, s nem utolsó sorban gyakorló tanáraink számára is. A történelemtanárok továbbképzésére háruló sokféle feladat között jelentőségének megfelelő részarányt biztosítunk a továbbiakban is mind a helytörténet szaktudományi eredményeinek, mind az ennek kapcsán felmerülő szakmódszertani kérdéseknek, mint pl. a levéltári foglalkozások módszertani kérdéseinek, örömmel fogadnánk és támogatnánk, ha ennek a közös kiadói-továbbképző tevékenységnek a nyomán tanáraink, szakfelügyelő kartársaink tantárgypedagógiai kísérleteket kezdeményeznének - az optimális arányok, módszerek kimunkálásában; s - amelyek segítségével a mainál többet mondhatunk témánkról a különböző oktatási és nevelési eredményvizsgálatok kidolgozásában és alkalmazásában. Az iskola és a levéltár együttműködésének hagyományos, s részben már iskolán kívüli tevékenységet is tartalmazó területe a honismereti szakkörök vezetőinek felkészítése, továbbképzése is. Az együttműködés további lehetőségeiről szólva feltétlenül utalnunk kell arra a segítségre, amelyet a helyi levéltár a történeti kutatómunkával foglalkozó - sajnos csekély számú történelemtanár számára nyújtott és nyújthat. A korábban vázolt körülményekben talán magyarázatot lelhetünk arra, miért fogy - még az egyetemen végzett, s a többé-kevésbé jogos vádak szerint inkább tudós-, mint tanárképzésben részesült - középiskolai tanárok körében is a kutató, „tudós" pedagógusok aránya. A középiskolai tanári kar valaha a magyar tudományos élet közvetlen utánpótlását jelentette - a történettudományban is. Alig hihető, hogy ez a tevékenységük az iskolai munka rovására történt. Nem is olyan régen fogalmazta meg egyik, doktori disszertációján dolgozó kartársunk, hogy amióta maga is rendszeres levéltári kutatómunkát végez, meggyőzőbbnek, hitelesebbnek érzi tanári munkáját, nemegyszer éppen a saját gyűjtésű helyi vonatkozású adatok, források jóvoltából. Azt reméljük, hogy az ELTE által kezdeményezett új, ún. „második fokozatú" tanártovábbképzés, amelynek minősítő „vizsgája" az egyetemi doktori cím megszerzése, újabb ösztönzést ad kollégáinknak. A munkájukhoz szükséges kutatásmódszertani segítséget - úgy hiszem - a levéltár munkatársai részéről továbbra is megigérhetem. Már csak azért is, mert megyénk sajátos helyzete, a viszonylag szűk helyi kutató bázis létkérdéssé teszi számunkra a tudományos utánpótlás tervszerű nevelését. Szinte kivételesen kedvező feltételt biztosítanak, a szakmai fejlődésben ösztönzést jelenthetnek - egyebek között - a szóban forgó, rendszeres publikációs lehetőségeink, amelyeket a Somogy megyei Tanács nagyvonalú támogatásának köszönhetünk. A szorosabban vett intézményközi együttműködést vizsgálva utalhatunk még arra a közös felelősségünkre, amit az - elmúlt évek megyei pedagógiai pályázatainak tanúbizonysága szerint is fejlődő, erősödő - iskolatörténetírás felkarolása, módszertani gondozása jelent számunkra. Végezetül annak a reményünknek szeretnénk hangot adni, hogy az idestova tíz éve vajúdó s - intézetünk bővítésével a közeljövőben - végre megvalósítható megyei pedagógiai múzeum létrehozásában - más, erre hivatott intézmények, szervezetek mellett levéltárunk támogatására is számíthatunk - mind a városunkban tanuló tanítójelöltek, mind megyénk pedagógustársadalma szellemi gyarapodására! Szili Ferenc, a Somogy megyei Levéltár levéltárosa a konferencián az „iskola-levéltáros" szerepéről és feladatáról az alábbiakat mondta : Tisztelt Konferencia! A Somogy megyei Levéltár „iskola-levéltárosaként" kívánok beszámolni azokrói a lehetőségekről és feladatokról, amelyek az iskola és a levéltár együttműködéséből adódjak. A Somogy megyei Levéltár 1973. óta országosan is egyedülálló kezdeményezést folytat, amikor is egy „iskola-levéltárosi" státuszt hozott létre azzal a szándékkal, hogy az iskolákkal és az oktatásügyi intézményekkel rendszeres és folyamatos kapcsolatot teremtsen. A levéltár tudományos dolgozói abból a felismerésből indultak ki, hogy a levéltárakban felhalmozott történelmi ismeretanyagot közkinccsé kell tenni. Ugyanakkor a kor igényeihez jobban igazodó pedagógusok is felismerték a levéltár és az iskola „párbeszédének" szükségességét. Ez a
