Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

permanens mu velődés megalapozását az iskola egyik alapvető feladatának tartjuk, akkor ehhez kell mérnünk a pedagógussal szemben támasztható igényeket, de ehhez kell alakítanunk a számára biztosítandó feltételeket is. A pedagógus pályakép hazai kutatásainak viszonylagos elmaradottsága ellenére is elfogadható alaptétel, hogy a pedagógusnak, mint sajátos nevelési tényezőnek - mint modellnek - olyan személyiségjegyekkel kellene rendelkeznie, amelyek a marxi emberkép alapján felvázolható, 3 marxista filozófia, szociológia és pszichológia által egyre szabatosabban körülírt személyiség-modellt reprezentálják. Olyan markáns személyiségjegyekkel, amelyeket a marxista világnézet integrál sajátos egységgé, s amelynek meghatározó lényege az öntevékenység és az önnevelés dialektikus egysége. Ha a pedagógusműveltség sajátosságait vizsgáljuk - a múlt elvont pedagóguseszménye és a közelmúlt pragmatikus eszménynélkülisége ellen egyaránt harcolva -, ezt az összefüggést sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül. A korszerű pedagógusmüveltség fő faktorait a sokrétű és integrált ismeretek - mindenekelőtt az alapvetően filozófiai elrendezettségű pedagógiai és társadalomtudományi, valamint szaktudományi ismeretek -, a velük kapcsolatos határozott nézetek, a szilárd meggyőződés, a speciális mesterségbeli készségek és képességek, a céltudatos, közösségi magatartás, a szakadatlan megújulásra ösztönző érdeklődés, a világ dolgai iránti kíváncsiság - és a mindezt összefogó, szabályozó és vezérlő, alkotó tevékenységre irányító marxista világnézet alkotják. Mindezek önismereten alapuló, tudatos fejlesztése, ami a permanens nevelés tulajdonképpeni lényege, a pedagógus számára elsőrendű szakmai követelmény. Az a paradox helyzet, hogy a társadalom műveltségét alapozni hivatott pedagógusok sok tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak felkészültségüket, tanulási-művelődési feltételeiket illetően, mint más értelmiségi - és nem értelmiségi - rétegek, történeti okokkal egyre nehezebben magyarázható, és egyre nagyobb veszedelmeket rejt magában. Az iskolai oktató-nevelő munka tartalmi és szervezeti korszerűsítésének egyik fontos előfeltétele e jelenség történeti-társadalmi - és szakmai - okainak feltárása és tervszerű, módszeres felszámolása; végső fokon a pedagógus-pálya társadalmi presztízsének, a pedagógus önbecsülésének visszaállítása. Köznevelési rendszerünk továbbfejlesztésének folyamatában - az élet - és munkakörülmények sürgető rendezésétől elválaszthatatlanul - ennek megfelelően nagyobb gondot kell fordítani a pedagógusképzés korszerűsítésére - a lezártságra, a közvetített ismeretek kanonizálására törekvés helyett - a nyitottság, az önálló tájékozódás és ismeretszerzés, a permanens művelődés és alkotó tevékenység készségeinek és képességének előtérbe állításával. Javítanunk kell a pedagógusok munkahelyi művelődésének feltételeit is: egyrészt a pedagógus számára munkaeszközt jelentő szakkönyvek és folyóiratok körültekintő biztosításával, az iskolai könyvtárak és a pedagógiai könyvtárhálózat fejlesztésével, másrészt a munkahelyi vezetők és az irányító szervek szemléletének „korszerűsítéséver': az iskolai — pedagógiai értékrendszer - és minősítési gyakorlat! - szubjektív-voluntarista értelmezésének és alkalmazásának felszámolásával. Végül - ceterum censeo - olyan átfogó és rugalmas pedagógustovábbképzési rendszer kialakítására lenne szükség, amelyben az önszorgalmú tanulás, a szervezett és kötelező jellegű továbbképzés és a - publikációkban, kísérletezésben, kutatómunkában megnyilvánuló - alkotó pedagógiai tevékenység természetes egységet alkot. Igazodva a pedagógusok életviszonyaihoz és munkarendjéhez, de szükségképpen változtatva is azon tanulmányi szabadsággal, kutatónappal, ösztöndíjjal és más kedvezményekkel, valamint az eredmények anyagi és erkölcsi elismerésével is. Ha már most a történelemtanár szemüvegén át nézzük az eddig elmondottakat, figyelemmel tantárgyunk várható koncepcionális és társadalmi változásaira - s mind az általános, mind a középfokú iskolák részére az új tantervi tervezetekből levezethető feladatokra - tételesen is számba vehetjük, melyek azok a tudományterületek és szakmai ismeretek, amelyek értelmezése, feldolgozása - egyénileg és szervezetten - a következő években előttünk áll. Számottevő adósságaink vannak a történelemtanárok történelemszemléletének, törtörténelemfelfogásának „gondozása", a közelmúlt alapvető, az emberi tevékenység, a történeti fejlődés lényegét érintő, a történelmi materializmus egész fogalmi rendszerének a dogmatizmustól való megtisztulását és továbbfejlesztését eredményező filozófiai kutatások eredményeinek egységes és kötelező feldolgozása terén. Ilyen gondunk a kutatásmódszertani felkészültség hiányainak a pótlása. Nemcsak azért, mert e tevékenység, amelyről Kiss Géza tegnap tájékoztatott bennünket, viszonylag friss keletű a főiskolán, hanem azért is, mert a Somogy megyei általános iskolákban tanító