Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások
A levéltári feltételek javítása, a szocialista korszak iratanyagának begyűjtése és feltárása, a helytörténeti kutatómunka támogatása, a publikációs lehetőségek ésszerű - esetenként meghatározott feladatok szolgálatába állított - további bővítése, az iskolai és a közművelődési szempontokat is differenciáltan figyelembe vevő kiadói tevékenység pártfogolása minden bizonnyal kedvező hatással lesz a történelemoktatás helyzetére megyénk iskoláiban. Az a szándékunk, hogy a kirajzolódó történeti összképben a közelmúlt történetének feltárása, dokumentumaink hozzáférhetővé tétele - az iskola számára is - nyomatékos szerepet kapjon - legjobb tudomásunk szerint - ez összecseng a történelemtanítás korszerűsítésére irányuló azon törekvésekkel, amelyek - a helytörténet szélesebb körű felhasználása mellett - a történelem máig vezető folyamatából kívánják kibontakoztatni a társadalmi és állampolgári ismereteket. Megyénk felszabadulás utáni fejlődésének bemutatása a világnézeti-politikai nevelés, a szocialista hazafiságra nevelés mással nem pótolható bázisa, fontos eszköze lehet. Ennek elősegítésére viszont a jövőben is minden támogatást megadunk történelemtanárainknak ahhoz, hogy helytörténeti ismereteiket - mind megfelelő önképzéssel, mind a szervezett továbbképzések útján - állandóan gyarapíthassák, és minél több jól használható, a történelemtanítás korszerűsítését szolgáló munkaeszközt - dokumentumgyűjteményeket, szemlélhető és munkáltató eszközöket - szeretnénk a kezükbe adni; alkotó közreműködésüket kérve mindezért cserébe. Kelemen Elemér, a Somogy megyei Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatója az alábbiakat mondotta a konferencián: , Tisztelt Konferencia! Kedves Hallgatóim! A tegnapi előadások és korreferátumok szinte mottóként fogalmazták meg egy emberszabásúbb, és emberközpontúbb történelemtanítás szükségességét, okkal úgy vélekedve, hogy ebben a levéltár, a helytörténeti kutatás lehet egyik legjobb segítőtársunk. Mégis, úgy érzem, hogy a gond és feladatok között kevesebb szó esett e munka egyik alapvető „emberi tényezőjéről": magáról a pedagógusról, akinek a „rovására" - s - a rendező szervek nevében is hinnem kell: javára - tanácskozik ez a konferencia. Hozzászólásomban - néhány percre - most erre a kérdésre szeretném terelni figyelmüket! Korreferátumom kitűzött témája : a levéltár, a levéltári kiadványok szerepe a pedagógusok művelődésében. Bár kétségtelenül érdemes lenne azzal a kérdéssel is foglalkozni, hogy miként járulhat hozzá a levéltár egy-egy táj múltjának feltárásával, az eredmények közreadásával az ott élő, ott dolgozó pedagógusok általános műveltségéhez, s hogyan kamatozhatna mindez nemcsak szemléletmódjuk feltehető gazdagodásában, hanem mindennapi munkájukban is, akár az alsó tagozatos környezetismeret - vagy olvasástanításban, akár kérsőbb, az osztályfőnöki órákon, az ifjúsági mozgalmi tevékenységben; - konferenciánk feladata természetszerűen „szűkíti le" mondanivalómat a történelemtanár és a levéltár kapcsolatára, a levéltárnak a történelemtanárok művelődésében, az iskolai történelemoktatásban betöltött, abban betölthető szerepére. Mielőtt azonban ennek a kapcsolatnak konkrét, a helyi, megyei tapasztalatokra építő elemzésébe bocsátkoznék, elkerülhetetlenül utalnom kell néhány olyan általánosabb összefüggésre, amelyek eredményeink és gondjaink közvetlen hátterét jelentik. Nevezetesen: mit érthetünk a pedagógus - s közelebbről: a történelemtanár - „műveltségén"? melyek ennek jellemző, ill. kívánatos vonásai? mik a főbb összetevői? s végül: milyen korlátai - szubjektív és objektív akadályai - vannak ma a pedagógus művelődésének: permanens önképzésének, korszerű továbbképzésének? Az iskola létéről, jövőjéről folyó viták arról győzhetnek meg bennünket, hogy a szervezett nevelés intézménye csak akkor teljesítheti feladatát a „változó világban", ha nyitottabbá válik, ha a sokirányú kihívásokra az eddigieknél érzékenyebben képes reagálni. Funkciói között fontos, meghatározó szerepet kap a mindenkori viszonyoknak megfelelő „korszerű műveltség" megalapozása; a permanens művelődés igényének kalakítása, az ehhez szükséges készségek és képességek kimunkálása, fejlesztése. Az iskolai munkát befolyásoló és az eredményeket meghatározó feltételek sorában - Bernáth József áttekintése nyomán - a célnak megfelelő tantervek, a szükséges tárgyi feltételek megléte és az iskolán kívüli értékhierarchia kedvező változásai mellett elsőrendű szerepe van a pedagógusnak, a nevelő műveltségének, művelődési szokásainak. Ha tehát a
